Anti-szociális lehetek? Vagy ha nem mi lehet ez?

Régóta fejemben van, hogy "Utálom az embereket", sokszor mondogatom a fejemben, ha utcán vagyok azt kívánom bár egyedül lennék ott. Régebben borzalmasan szorongtam emberek között de mára szerencsére a szorongás nincs többet (terápia segített) de az "utálat" még van. Nagyon nehezemre esik ha boltba kell mennem valakinek venni valamit, még ha közel van akkor is, mert emberek közé kell mennem és stresszelek emiatt. Nem szorongás, csak stressz, feszült leszek. Ha lehetne soha nem mennék közéjük, csak a biztonságos 4 fal között lennék a szobámban, amit régóta teszek egyébként csak hát néha néha muszáj kimozdulnom akaratomon kívül. De úgy általában soha nem mozdulok ki ha nincs egyéb elintézni valóm, még saját magamnak boltba is nagyon ritkán megyek, azt is még túl gondolom, és csak a legközelebbibe megyek, hogy a legkevesebb kontaktusom legyen emberekkel, előre kitervelem miket veszek, hogy ne kelljen nézelődni (egy barátnőm képes akár 5-6 órát is nézelődni nagyobb boltban, egyszer megtapasztaltam amit utáltam). Ma is kellene boltba mennem venni valamit valakinek de tegnap este óta ezen agyalok, hogy hogy lehetne a leggyorsabban túl lenni rajta még ha a legközelebbibe is megyek de sajnos nincs ötletem. Kívülről senki meg nem mondaná ezt, max kicsit visszahúzódóbb voltam mindig meg csendes de talán iskolai bullying válthatta ki...nem tudom. Sokszor képzelem magam teljesen egyedül csak lófrálni nagy búzamezőkön ahol nincs senki csak én és a természet, semmi felelősség stb...Ha utcán is megyek akkor ha látom, hogy 4-en 5en jönnek felém, magamban elküldöm őket a büdös francba és bárcsak egyedül lennék az egész utcán...volt hogy boltból mentem ki és haza indultam csak 1 utcányira volt, sehol senki nem volt konkrétan és olyan kellemes volt, főleg tavaszi délután...ilyen ritka sajnos.

25N