Egy vesztes vagyok,mit tegyek?

Odáig olvastam, hogy kiskoromba.

Tele vagy gondolom traumakkal, abuzalással, családod, iskolai közeg, baráti társaság sem volt normalis. Kialakult az önbizalomhiány, megfelelési kényszer, hamarosan depresszió.

Van rá megoldás, csakis az,semmi más, húszezerszer leírtam már minden önbizalomhiányosnak, hogy mi a megoldás. Nem az idegenek tipmixjátéka az életed, tehát itt gyakorin nem lesz megoldókulcsod.

Szerintem hatalmas önismerethiány és önbizalomhiány a probléma.

"menőnek lenni" - ezzel a vágyaddal csak kompenzálni akartad a kisebbségi komplexusodat.

Ha nem árnyékbokszolnál, hogy mindenben megfelelj mindenkinek, hanem egyszerűen csak magadat igyekeznél megismerni, önazonosnak lenni, akkor talán sokkal boldogabb tudnál lenni. De mindenkinek megfelelni nem lehet, az eleve kudarc. Akkor pedig eleve nulla lesz az önbizalmad, és egy önbizalomhiányos, frusztrált kudarcos embert tényleg elég nehéz kedvelni. Hogy várhatod, hogy bízzanak benned, ha te sem bízol magadban, hogyan várhatod, hogy értékeljenek, ha te sem értékeled magad...

Megértem, hogy szarul kezdődött az életed, szorongással telik most is, de ezen lehet tudatosan feldolgozni, és javítani. Olvass ezzel kapcsolatos könyveket, és dolgozz magadon, ismerd meg magad.

Ha vertek téged, egyáltalán nem biztos, hogy az a megoldás, hogy karatekölyök leszel a két kilóddal, és mindenkit legyőzöl, csak mert a fantáziádban így veszel elégtételt, és így tovább. Lehet, hogy neked az intelligenciád magasabb, és ott kéne tudni kezelni a konfliktusokat...

Nem fogom megoldani az életed, de annyit elárulhatok, hogy 19 évesen még rengeteg lehetőséged van a változásra, fejlődésre, hogy boldog legyél, és minden egyes perc, amit nyafogással töltesz, azzal távolodsz, de minden egyes perc, amit önmegismeréssel, a kihívások legyőzésével stb. töltesz, az előre vihet.

Ajánlom A szorongás feloldása c. könyvet, de ezen kívül is sok van még, ami a témáról szól.

Továbbá fontos lenne a megbocsátás is, mert ameddig harag van benned, addog ott az önsajnálat, a szerencsétlenségtudat stb. és nem mellesleg a harag mérgezi a testet is és a lelket is.

Talán azért nem sikerült egy csomó dologban elérni fejlődést, mert rossz volt a motiváció, és a cél, pl. na majd megmutatod... és görcsösen csináltad, de valójában nem volt ott a vágy, az öröm.

Mindennek belülről kell jönni, te meg kívülről vágysz mindnet.

Pszichológust keress.

Azzal, hogy ismeretleneknek rinyalsz n.lesz jobb. Tegyél azért hogy jobb legyen.

Gondolod másnak egyszerűbb?

Kiskoromban nekem se volt könnyű, aztán mégis ossueszedtem magam.

Keress pszichológust, járj el edzeni, járj társaságba, olvass sokat fejleszd magad.

Ez ennyire egyszerű, hiába bonyolitjatok túl.

Na akkor még egyszer: mi a célod?!

Mitől leszel boldog?

Biztos?! (képzeld el, hogy sikeres vagy azon a bizonyos területen, amibe most annyi energiát fektetsz... valóban attól leszel boldog?)

Csak mert ha kiderül, hogy beleadtál mindent, és nyertél, és rájössz, hogy nem is tesz boldoggá, akkor iszonyat csalódás ér. Az kb. semmiben se más, mit amikor a szülő akarja a gyereken beteljesíteni a saját vágyát, amit nem sikerült elérnie.

Miért fontos neked ez?

Szerintem elég külsőséges, sekélyes dolog, de te tudod.

Nem attól lesz barátod, hogy megversz egy embert, és neked szerintem az a gondod, hogy nincs barátod, még te is a magad ellensége vagy.