Hogy lendültök túl azon a rossz érzésen, hogy egyedül mentek programokra, és bármi történik, jó vagy rossz dolog, nincs kivel megosztani, visszaidézni?

Nehezen, bár nem mondanám, hogy egyáltalán nincs ilyen, csak azt, hogy nem mindig van. Hány éves vagy? Nem lehetséges barátságot kialakítanod?

Engem nem ez zavar legjobban a magányban, ezt a részét jól viselem.

Már nem megyek egyedül programokra. Próbáltam elhitetni magammal, hogy semmi gond ezzel, de nem ment.

Az egyedül programozást, hogy nincs vele semmi gond, miközben körülöttem mindenki más jókat beszélget a barátaival és együtt nevetnek.

Sosem éreztem hiányát, mert az élmények azok velem maradnak. Rengeteg helyen voltam már egyedül és ugyanúgy szép emlékek ezek. Közben folyamatosan gyűjtöm az új élményeket, szóval nem unatkozok most sem. Sosem voltam olyan típus, aki másokra várt, ha el akart menni valahova. Bárhova elmentem egyedül és mindig jól éreztem magam. Látom, hogy ez sokaknak probléma, mert inkább otthon maradnak, ha nincs kivel menni. Szerintem ez butaság, mert egyedül is ugyanolyan jó pl egy színház, utazás vagy koncert. De ők inkább lemaradnak az egészről és otthon gubbasztanak. Szerintem nem én járok rosszabbul. :)