Mit tegyek ha egyszerűen nem találom magam?

20 éves fiú vagyok. Elég nehéz helyzetben vagyok. Egyszerűen nem tudom hogy mit kezdjek az életemmel.

Idén érettségiztem, eredetileg tanárnak készültem volna földrajz és történelem szakon. Aztán el se kezdtem az egyetemet, annak ellenére hogy felvettek, mert egyrészt nem jó jövőt látok benne a pénz miatt, másreszt meg az önbizalomhiányom miatt.

Aztán voltam a MÁV-nál mozdonyvezető gyakornok, de az se ment. Rájöttem hogy még stresszesebb ezért ott hagytam.

Jelenleg meg nem tudom mit kezdjek magammal. Sajnos az életemből kimaradt az apai karakter, valamint el lettem kényesztetve is és így 20 évesen gyakorlatilag úgyérzem hogy egy haszontalan, semmirevaló vagyok (ezt már egyébként volt olyan hogy a családomban is mondták rám). Nincs életem se, se barátnő, se barátok, de már a családdal való viszonyom se az igazi. Ha van valami rendezvény akkor max a kicsikkel vagyok kényszerből mert kényelmetlenül érzem magam a felnőttekkel, mivel nem tartom magam olyan komolynak hogy köztük legyek. De egyébként sokszor volt már olyan is hogy pl. nyáron nem mentem nyaralni se velük.

Tudom dolgoznom kéne és építeni az életem, de nem tudok hozzálátni mert az önbizalomhiányomból olyan szintű stressz jön ki hogy nem izgulok, hanem szabályszerűen rettegek. Voltam már pszcihológusnál, de annyit tanácsolt hogy meditáljak, magyarul szerintem semmi értelmeset nem mondott. Majd az ünnepek után megpróbálok egy új pszichológust, de addig is nem tudom mit csináljak.

Az ünnepektől is minden bajom van már mert nem tudok elmenekülni, muszáj a családommal lennem, de nem szeretek köztük lenni kert szégyellem magam. Mert csak én lettem ilyen selejt, mindenkinek van családja, munkája stb.

Én meg akárhányszor próbálok legalább a kisebb dolgokkal kitörni, anyám és mamám mindig visszarántanak azzal hogy még mindig elkényesztetnek. Hiába mondtam nekik, hiába vesztem már össze velük emiatt hogy fejezzek be és inkább hagyják hogy hibázzak stb. egyszerüen mintha a falnak mondanám.

Anyam a jobbik eset, mert ő meg meg érti és abban is támogat hogy pszichológushoz menjek. De mamám sokszor úgyérem hogy csak azért is az ellenkezőjét teszi annak amire kérem (pontosabban nem kérem).