Mi lenne ha a földön eltünne a pénz?

". mindenki az emberek miatt csinálná amit csinál."

Senki nem csinálna csak az emberek miatt semmit. Ezt jobb, ha elfelejted. Ez egyszerűen nem tartható fent egy társadalomban.

Akármennyire nem tetszik, még mindig a pénz a legtisztább cserealap. Aminek van adott értéke, csereértéke, tudod, mi mennyibe kerül.

Vagy vegyük alapul, hogy mondjuk örökölnél valamit, hát nem fogsz mert a nagyszülőd elcserélte egy tollra mert az tetszett neki. Vagy vennél egy autót, de csak tyúkot tudsz adni érte, a szomszéd meg egy tehenet, mert neki épp az van.

Nagyon hamar átvenné a helyét más cserealap. Arany, ezüst, ha így haladunk víz, stb.

De mindez tulajdonképpen visszalépés lenne. Tényleg ez a legjobb opció jelenleg.

Ez addig lenne fenntartható, ha mindenki a maga kis közösségében élne, 50-100 olyan emberrel, akiket mind nagyon jól ismer, és bízik bennük. Rajtuk kívül pedig senkivel nem lenne kapcsolata. Nem lenne állam, szociálos háló, semmi. Akkor müködne, hogy egymásért csinálunk meg dolgokat, szívességi alapon. De ebben a társadalomban nem lennének olyan alapvető dolgok sem, mint pl.villany, mert ahhoz máridegenekkel kell együttmüködni.

Márpedig idegenek között nem működik magától a bizalom. Kell valami, amiben mindketten hiszünk, és ami biztosítja, hogy nem ver át. Erre találták ki a pénzt.

Van egy jó hírem, nem kell fanzáziálni.

Kambodzsában egy Pol Pot nevű fickó a hetvenes években már kipróbálta.

Állítólag nem úgy sikerült mint tervezte. Halálos áldozatai is voltak a dolognak (a Kambodzsai lakosság laza egyharmada meghalt alig 4 évnyi uralma alatt)

Szerintem nem buli.

Elméletben jól hangzik, amíg nem gondolsz bele a felszínesnél kicsit alaposabban.

Mindennek van valamennyi ára, költsége, értéke. Minden valaha ismert erőforrásunk, lehetőségünk, ételünk, vizünk, időnk, mindenünk korlátozott. Lehetetlen mindent ingyen adni, mert nem áll rendelkezésre semmi korlátlan mennyiségben.

Ahhoz, hogy egy pénz nélküli világ működhessen minden létező embernek tökéletesen együtt kéne működnie a többiekkel abban, hogy minden mások által befektetett időt, energiát, erőforrást mások pótoljanak, így az a javakat előállítók számára hiánytalanul megtérüljön cserébe azért, hogy ők élvezhessék ezeket a javakat. A bányásznak önként a közjó érdekében kellene bányásznia, hogy mindenki más tudjon fűteni. A földművesnek önként, a közjó érdekében kellene művelni a földeket, hogy legyen búza, amiből a molnár ingyen készít lisztet, a pék ingyen készít kenyeret - amihez az építők ingyen építenek a molnárnak malmot, a péknek kemencét, stb. Méginkább mindenkinek önként korlátoznia is kellene önmagát, hogy mindenki csak annyit vegyen ki a közösből, amennyit ő maga bele is adott, hogy az egész ingyenes lehessen. Innentől viszont már mérni kellene, hogy minek mi is az értéke, kinek mennyi jár a javakból, mennyi a hozzájárulása. Mert koordináció nélkül nem lesz elég termék, amit el lehet osztani mindenki más között. És ha nem tudja mindenki, hogy mennyit vehet el a közösből anélkül, hogy felborulna az egyensúly, akkor nagyon könnyen kialakulhat egy hiány, ami felboríthatja az egész társadalmat.

Ki az aki egy ilyen rendszerben eldönti, hogy a szénbányász, földműves, pék, kovács, kőműves, akármelyik termelésben aktívan résztvevő személy eredményeiből melyik gyereknek, felnőttnek, tanárnak, zenésznek, aktív termelésben részt nem vevő számára mennyi jár, jut és neki miből mennyit kell ezért ellenértékként szolgáltatni? Hogyan számolod ki, hogy mennyi vers, komment, vagy focistánál gól ér egy szelet kenyeret? Bármilyen elszámolási rendszert alakítasz ki, ami létrehoz egy arányosítást a különféle produktumok cseréjére, azzal már meg is született a pénz fogalma. Mindegy, hogy ezt a pénzt kauri csigának, arany pengőnek, energia kockának vagy birodalmi kreditnek nevezed, ettől még valamilyen értékmérő funkciója van, ami becserélhetővé teszi, hogy a te munkád eredménye milyen részesedésre jogosít a többiek által megtermelt javakból.

A kommunizmus és a szocializmus megpróbálta ideológiai alapon eltörölni az emberek közti különbségeket, de azok a kísérletek sem jártak sikerrel - részben az elmélet hibái, méginkább a kísérletekben résztvevő emberek hibái és önzései miatt.

Bármennyire nem ideális is a piacgazdaság, még mindig ennek a működése az, ami legműködőképesebben képes kezelni a korlátozott mennyiségű javak elosztását. Nagyon sok szempontból volna hova fejleszteni a működésének részletein, de teljesen kidobni nem nagyon lehet, mert az nagyon könnyen anarchiához vezet, amiből az lesz, hogy az erősek saját kényük-kedvük szerint döntenek róla, hogy mennyi jut nekik és mennyi másoknak.

A Star Trekben megpróbáltak egy olyan utopisztikus jövőképet kitalálni, amiben nem létezik a pénz és az emberiség már olyan magas szintre fejlődött, hogy mindenki a közjóért dolgozik. De ez a koncepció ott is csak egy szűk közegben a föderációs űrhajók fedélzetén működik és jellemzően arra a fikcióra épül, hogy a kitalált berendezéseikkel korlátlan mennyiségben tudnak energiát is és bármilyen terméket előállítani, így nincsenek fizikai korlátaik. De az emberi kapzsiság, hatalom éhség és egyéb hiányosságok itt sem kiküszöbölhető problémákat okoznak. Egy szélesebb, több száz lakott bolygóval benépesített univerzumban viszont már ez is megfeneklik.

Az emberek nem túl jók önkontrollban és önfeláldozásban, mások érdekeinek sajátjaik elé helyezésében.

Elvben a filozófia és más társadalomtudományok széleskörű népszerűsítésével, a közgondolkodás közérdek központúvá válásával akár ki is alakulhatna egy olyan intellektuális társadalom, amiben mindenki felfogja, hogy az a saját jól felfogott érdeke, hogy a többieket legalább annyira szolgálja, mint a saját érdekeit. Ha kooperatív játékot játszva mindenki így tenne, akkor akár talán valamennyire még működőképes is lehetne.

Viszont a mai társadalom egyre inkább távolodik attól, hogy ennyire fejlett és kifinomult gondolkodás kialakulhasson. Az árnyalt, komplex összefüggésekben gondolkodás helyett egyre jobban egyszerűsödik a széles tömegek kultúrája, gondolkodása.