Voltatok olyan helyzetben, amikor valaki annyira udvarias volt veletek, hogy örökre emlékezni fogtok rá?

Igen, az előző munkahelyemen :) Egyetemista voltam meg, és párszor a haza ut reggelen nagy bőrönddel érkeztem. A másodikon dolgoztam. Ő akárhányszor látta, mindig kérdés nélkül segitett fel cipelni :) Nekem ez nagyon megmaradt :)

Illetve egyszer egy villamoson mentem haza, és egy férfi mögém állt és elkezdett fogdosni. Anélkül, hogy ismertem volna, mögém állt, és letaszította. Az egyetlen kontextus egy mosoly volt köztünk, én sokkban voltam, ő pedig szimplán kedves, sajnos azóta se tudom, ki volt, meg se tudtam köszönni, csak egy hirtelen mosollyal.

1 :) kettő voltam :) igen, így van, egyébként van több történetem is.

Tény, hogy vannak meg rendes, udvarias férfiak a világban, és ez biztató :) Többször mentettek már meg hasonló helyzetben :)

Az akkori páromhoz utaztam először vonattal. Előtte mindig ő jött hozzám, és nem is ültem egyedül vonaton azelőtt, úgyhogy eléggé feszengtem, főleg, hogy többször is át kellett szállnom az út során.

Hajnalban, az első vonatra felszállva jött is hamar a kalauz kezelni a jegyemet, és biztosan ordított rólam, hogy meg vagyok szeppenve, úgyhogy leült mellém beszélgetni. Megkérdezte hova megyek, merre megyek, és hogy ugye most utazok először. Miután gyorsan elmondtam a kis sztorimat, érthetően elmagyarázta, hogy melyik állomáson mit figyeljek, hova menjek és hogyan fogok eljutni a végállomásra. Nekem ez nagyon jól esett és megnyugtatott, pedig előtte már összeírtam magamnak, hogy hol hova kell átszállni. Sikerült megnyugtatnia, de még ott maradt velem egy kicsit, mondta, hogy nézzek ki az ablakon, nézzem milyen szép a napfelkelte, a táj, a fények. Hogy ő ezt mennyire szereti, mennyire jó kedve lesz tőle és feldobja az egész napját. Korábban nem nagyon foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, de azóta van, hogy én is rácsodálkozok a fényekre és mindig eszembe jut a kalauz.

Később sokszor láttam még őt a vonaton, és bár nem jött oda hozzám csak a jegy miatt, biztosan emlékezett rám, mert mindig mélyen a szemembe mosolygott.