Nem tudom a valódi gondolataimat senkivel sem megosztani. Ötletek?

Elképesztően magányos voltam életem legnagyobb részében. 25 vagyok, ebből 24 évet jóformán az iskoláknak és munkának élve éltem le. Volt egy 4 évig tartó párkapcsolatom amiben el is jegyeztem a lányt, de visszanézve tragikus milyen keveset találkoztunk (átlagosan 2 hetente 2-3 nap). Ő volt abban a 4 évben az egyetlen személy akivel élőben tudtam beszélni, de a heteim nagy részében magányos voltam. Mindig is kilógtam a jellemzően belvárosi "liberális" akadémista felfogású környezetemből, épp ezért voltam egyedül. Aztán 3 éve szétmentünk, és három év kínkeserves vergődés jött, mialatt igyekeztem magamraerőltetni rengeteg olyan "trendi" dolgot amit ki nem állhatok.

Most már 3 hónapja van egy gyönyörű 23 éves bölcsész tanulmányokat folytató párom, gyakran találkozom a barátaival és családtagjaival is akiknek jelentős része ugyancsak ilyesfajta körökben mozog, és a felfogásuk is leginkább a sztereotíp libsi felfogás. (Aki szeretné hogy kifejtsem annak majd leírom, de ez itt hosszú lenne).

A probléma a következő: imádom ezt a lányt, elképesztően jókat tudunk beszélgetni, imádom hogy tudok vele kirándulni, múzeumozni, műemlékeket megnézni és a szex is vele a legjobb az utóbbi 3 év bénácska kapcsolataihoz képest, de még a volt jegyesemnél is jobb.

Szóval nagyon szeretem.

Viszont azt érzem hogy a maszkomat folyamatosan fenn kell tartanom amivel a széljobbos nézeteimet leplezem.

Úgy érzem semmi értelme nem lenne egy-egy baráti körben megejtett beszélgetést szétcs*sznem azzal, hogy a drogellenes, lmbtq propaganda ellenes, antifeminista, erőltetett érzékenyítés ellenes nézeteimet megosszam velük.

Nem ér annyit egy percnyi őszinteség, csak azért hogy felvállaljam a véleményemet, ha ez azzal járna hogy elveszítem a páromat és ismét magányos legyek.

De azt érzem így éjjel egykor hogy felrobbanok belül ha soha senkinek nem tudok élőben őszinte lenni a fenti témákról.

Nagyon szépen kifejlesztettem hogyan kell libsik előtt eljátszani a közélyük tartozót, és hogyan tartsanak "jófejnek", illetve hogyan tereljem úgy a beszélgetéseket hogy ne súroljunk trigger témákat.

De ez nagyon elszomorít, hogy csak így lehet párom.

Van esetleg Budapesten olyan társaság ahol szerintetek őszintén felvállalhatom a véleményemet?

Ilyen "fight club" lenne ez átvitt értelemben. Senkinek nem beszélünk róla, és ott éljük ki magunkat.