Miért van az, hogy amikor egy jóképű haverral megyek valahová, vagy egy szép ismerős lánnyal akkor az emberek beszélnek hozzám, a szemembe néznek, amikor egyedül megyek akkor meg átnéznek rajtam?

...persze megint a tudományokban.

Csak sajnos a napiincelnek nincsenek barátai. Sem jóképűek, sem rossz képűek.

Kezdjük ott, hogy ha tárasaságban vagy - akár csak másod magaddal - akkor jó eséllyel eleve sokkal nyitottabb a testbeszéded. Ami tudat alatt sokat segít abban, hogy beszélgetést kezdeményezzenek veled.

Ha a társaságod jó értelemben fel hívja magára a figyelmet a megjelenésével, akkor az nyilván még inkább hozzájárul, hogy beszélgetést kezdeményezzenek veletek. És mivel a társad olyan pozíciót, olyan testbeszédet fog felvenni, amivel belevon téged is a beszélgetésbe(háromszög vagy kör pozíció), és nem olyat, amivel kizár belőle(pl háttal áll neked), ezért automatikusan belevonódsz a diskurzusba. Ehhez hozzájön, hogy te sem leszel olyan zárkózott, mint máskor, mikor egyedül vagy, mert ott van veled az ismerősöd.

Nem a szépség hanem az hogy nem egyedul mész.

Az egyeduli embereket mintha kerülnék, de akik tarsaságban vannak azok felé meg nyitnak.

Nem feltétlenül incel kérdés, én is tapasztalom, aztán nem vagyok sem incel, sem nőgyűlölő,de még magányos remete sem. És igen, valós jelenség; az emberek rádnéznek, lesz egy bizonyos benyomásuk rólad, amit a külsőd határoz meg.

Ha ronda vagy, akkor arra asszociálnak hogy a társasági értéked alacsonyabb az átlagnál, ha viszont valaki jól kinézővel jelensz meg, akkor úgymond "bizonyitottad", hogy megéri beszélni veled.

Ha nem lenne veled jóképű/szép társaság, akkor a kinézetedet másképp kéne kompenzálnod, ki kéne tűnnöd valamivel, nem elég a puszta nyitottság és fesztelenség. Ez persze nem tudatos reakció, hanem tudat alatti.

Messze nem olyan felvilágosult ám az emberek nagy része, mint amilyennek elképzeli magát, az ösztönös reakcióink másokra jóval erősebbek mint hinnénk; tény, hogy sokan mínuszból indítanak a külsejük miatt, viselkedés ide vagy oda.

Nem mintha nem lenne erről ezernyi kísérlet/tanulmány.....

Persze, természetesen.

A kérdés maga valós és érdekes - attól függetlenül, hogy megint ugyanaz a napiincel tette fel, és persze megint nem a helyén, hanem a tudományok között.

Tényleg van ilyen jelenség, és ez annak köszönhető, hogy a nőkkel ellentétben a férfiak többségéről nem lehet első pillantásra megállapítani, hogy jó apa lenne-e belőle. A hűség ugye nem nagyon látszik kívülről.

Ezért aztán egy nőnek nagyon komoly támpont az, hogy ha a férfi jó társaságban van, tehát akkor érdemes vele foglalkozni.