Introvertáltak, ti hogy élitek meg a mindennapokat?

Én sokat vagyok itthon, neten elég sok ismerősöm van. Pár barát is.

Együtt szoktunk neten játszani, beszélgetni. Van akivel 15 éve ismerjük egymást, ha nem több, van akivel 10+ éve és még nem is találkoztunk, de volt időszak amikor napi szinten beszélgettünk...

Magával az introvertáltsággal teljesen jól megvagyok, és tudom is kezelni, illetve a környezetemmel egyeztetni. Nyilván olyan eseményekre, olyan emberek közé megyek, akiknél nem gond ha pl. elfáradok vagy előbb mennem kell. Tudják hogy nem ellenük szól és nem erőlködöm, ha valaki magára veszi.

Szorongásom is van, de ez már teljesen másik téma. Nem szabad összekeverni a kettőt. Na ezzel már küzdök keményen, sokszor nagyon rossz, de próbálkozom legyűrni. Vannak sikerek szerencsére, de ez egy nagyon hosszú folyamat.

Biztos introvertált vagy és nem antiszociális, esetleg más problémákkal/betegséggel küzdő?

Mert pl. én introvertált vagyok, de ebből semmi probléma nálam nem adódik, attól eltekintve, hogy nincs barátnőm, mivel félek őket megkérni. Pedig van egy nagyon kedves kolléganőm, akivel nagyon jól kijövök, és akár egyből elvenném őt feleségül.

Partykra nem járok, el vagyok a magam kis világában. Néha van összejövetel a kollégákkal, ahol mindenki cseverészik, én egy szót sem szólok, nehogy észrevegyenek :) Kisebb társaságokban néha-néha megszólalok, de legjobb ha max. hárman vagyunk. Akkor egész jól el tudunk cseverészni. Én már ezt elfogadtam, ezen változtatni nem tudok, mert az szerintem csak kényszer lenne, ami nem is én vagyok.

Ha valakinek így jó leszek, akkor jó, ha nem, akkor meg úgy sem tudok vele mit kezdeni.

A párduc nem tudja megváltoztatni a foltjait.