Történt olyan veled, hogy valakit láttál (bárhol) és addig őrlődtél, hogy leszólítsd vagy sem, hogy addigra elszállt a lehetőség?

Kivel nem...

Hozzánk a céghez járt egy nagyon szép beszállító lány. A főnököm észrevette,hogy tetszik, mondta,hogy beszéljek vele. Amikor harmadjára jött akkor a fél cég összefogott,hogy hozzám küldjék. A főnök intézkedett értem. Végül sikerült a terv elkezdtünk dumálni 1hónap után összejöttünk majd elmondtam neki a nagy tervet. Mondta,hogy soha senki nem tett még ilyen erőfeszítéseket érte. Azóta eltelt 5év és a feleségem. Pedig nem mertem odamenni elsőnek...

Nekem volt egy "vicces". Buszmegállóban voltunk, a lány nézegetett. Elkezdtem visszanézegetni, picit szemezgettünk. Eltelt pár perc, már eléggé bennem volt hogy odamegyek, mikor jön a pasija és együtt elhúznak.

Persze... egy buszon mentünk középsuliba, aztán addig halogattam a dolgot, ameddig mással összejött. Jelenleg tudtommal megint egyedül van, de azóta eltelt vagy 10 év. Már megtudtam név szerint is, hogy kicsoda, hol dolgozik, de most már talán esélyem nem lesz egy nem morbid szituációt előteremteni, hogy szóba tudjak állni vele.

Nem, nézem ameddig lehet és kész. Nem őrlődőm, tudom hogy milyen vagyok lol, nem elkérni nehéz egy elérhetőséget, hanem tovább vinni a dolgot.

Igen.