Van olyan seb ami gyerekkorotok óta nem gyógyult be? Esetleg amiről nem is ti hanem a szüleitek tehettek? Ha igen akkor mi?

Bocsánat, nem tudtam, hogy lelki sebekre gondolsz.

Iskolában: Fogyatékosság miatt sok évi közösség előtt történő megalázás, melybe a tanárok is beszálltak, rendszeres gúnyolódások. Hiteltelenítés, lejárató pletykák és az erre fogékonyak piszkálódásai.

Engem is előszeretettel b4szogattak a tanárok. Elég fura, "nyomi" gyerek voltam, ráadásul egy jellemzően gazdag családból származó gyerekekkel teli osztályba jártam, mi pedig kimondottan szegények voltunk. Szóval nyilván végig szivattak az osztálytársaim, sokszor a tanárok füle hallatára szólogattak be, akik figyelmen kívül hagyták ezeket, de amikor visszaszóltam nekik, azt érdekes mód már meghallották és kaptam emiatt egy csomó beírást. Volt, hogy azért is megbüntettek, mert szokás szerint elkezdtek csúfolni az osztálytársaim és mentem "árulkodni". Egyszer emlékszem, új padokat kaptunk és valamiért, valahonnan odakerült egy ilyen nagyon réginek kinéző, egyszemélyes pad, ami egyáltalán nem illett a többi padhoz és az osztályfőnök abban a pillanatban, ahogy lerakták a leghátsó sorba, az összes pad mögé, közölte, hogy az a "gúnypad" és hogy az én helyem lesz, mert mindig gondok vannak velem, meg beszélgetek a padtársaimmal (kezdjük ott, hogy mivel az egész osztály rühellt és én is őket, még szünetben se beszéltem velük, nem hogy órán :D). De amúgy beszopta, mert kifejezetten szerettem egyedül ülni :)

Olyan esetekre is emlékszem, amikor a szüleim miatt szidtak le ENGEM a tanárok, pl. gyerekként hozzászoktam ahhoz, hogy a szülői értekezletek után az első nap mindig azzal kezdődött, hogy az osztályfőnök percekig ordibált velem, amiért anyám nem járt a szülőikre, mintha én befolyásolnám 7-11 évesen, hogy ő mit csinál meg hova járkál..Meg emlékszem, egyszer 2.-ban, tehát kb. 8-9 éves lehettem, mentünk osztálykirándulásra és anyám elaludt és akkor indultunk el csak otthonról, amikorra már oda kellett érni az iskola melletti parkolóba. Amikor odaértünk, anyám mondta a tanárnak, hogy jajj elnézést, csak elaludt, az meg vigyorogva mondta neki, hogy semmi baj, előfordul, meg ilyenek, de ahogy a busszal elindultunk, kb. fél óráig üvöltözött velem, hogy miattam itt várt mindenki és tönkretettem az egész osztálynak a kirándulást, meg most miattam el fogunk késni az első programról és majd kifizettetik velem az egész osztály jegyét, stb.