Más is van itt aki vissza sírja a 80-90 évek hangulatát?

Én 77-ben születtem, és nagyon szeretnék újra a gyerekkorom időszakában élni, felnőttként. Két szakmunkás végzettségű (eladó és lakatos) szülővel, három gyerekkel nem voltunk ugyan gazdagok, de minden megvolt, amire szükség volt. Nyugodtan vettek lakást, nem voltak napi gondok.

A gyerekünk most 24 éves, és már nekünk sem volt könnyű, de neki most kb lehetetlen kategória az önálló életkezdés.

Talán a 80-as, 90-es években nem voltak szabályok, amiket be kellett tartanod?

Ha az életnek te magad nem adsz értelmet, akkor nem is lesz érdekes se.

Mi értelme a múlton siránkozni, az úgyse jön már vissza? Miért nem a jelenből próbálod kihozni a maximumot?

Érdekesség lehetne pl. az, hogy felfedezed saját bensődet önismeret segítségével.

Igen,én is.

Megdöbbentő változáson ment át a világ, bár abban is biztos vagyok,hogy kamaszként sokmindent másképp láttam, gondoltam a felnőtt életről.

Emberi kapcsolatok, tisztességes munka, becsületes viselkedés. Olyan, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk sokszor, annyira mást jelentenek ezek a dolgok némelyik embernek.

A legnagyobb csalódás az, hogy mennyire elértéktelenedett, amit fontosnak tartok. Minden eldobható, gyorsan pótolható.

Gyanítom, nem az akkori hangulatot hiányolod (hiszen például a suabályok betartásán sápítozol, de azokat ugyanúgy kötelező volt betartani 40 éve is), hanem szimplán a gyerekkorodat.

Vagy tudsz egy példát is, ami a 80-as években szerinted érdekes volt, de azóta valahogy megszűnt létezni?

9, én akkor voltam gyerek. És azt láttam, hogy mindenkinek dolgoznak a szülei, mindenki boldogul valahogy, mindenki ugyanazt tudja megvenni a boltban, nincs értelme versenyezni, kinek mije van.

Most veszek valamit, akkor a szomszédnak nagyobb kell, mindegy, hogyan és miből.

Akkor is volt, aki kapcsolatok révén jutott előbbre, de mellette volt esélye annak, aki tényleg oda való volt. Most kapcsolatok révén bármit lehet, de más karára. (Pont tegnap olvastam, hogy valami rokongyerek került nulla hozzáértéssel oda, ahova a tesóm fia évek óta próbál bejutni. Ért hozzá, gazdasági, külügyi és sportszakember, volt sportoló, kiváló lenne benne, de mindig elzavarják, hogy nincs felvétel. Most egy csókosért bővítették a létszámot. Vajon mit üzen ez a mai fiataloknak?)