Fiúk/lányok mi a fontosabb?

Szerintem a 'ruha teszi az embert' mondás némiképp igaz.

Az emberek máshogy kezelik a szépen ápolt külsővel rendelkező, normálisan felöltözött embereket, mint azokat, akik zsíros hajjal, bolyhos mackóban, lepattogzott körmökkel jelennek meg. Személyes példám erre: a bolti eladók kedvessége, vagy amikor valaki leszólít. Te sem szeretsz segíteni egy lepukkadt alakon, ellenben ha egy öltönyös férfi lép oda hozzád, máris megértőbb vagy. Tehát a külső nagyban köszönő viszonyban van az előítéletekkel, már csak emiatt sem lényegtelen, hogy ki hogyan öltözik fel.

Szerintem az, hogy valakin fölösleg van vagy valaki 'nem szép' nem egyenlően arányos azzal, hogy szarul néz ki. Ha ad magára igenis kellemessé tudja tenni magát, és nem azt fogom magamban mondani, hogy milyen ronda és dagadt, hanem hogy milyem csinos. Ellenben ha látom valakin, hogy jó alakja van és szép, csak épp szarik egy nagyot adni magára, hiába szép, de igénytelennek fogom látni. És inkább preferálok egy igényes 'kövért', mint egy slampos de csinost. Nem tudom ezeket a dolgokat teljesen különválasztani a személyiségtől, az ugyanis a legnagyobb építő vagy romboló erő azon túl, hogy milyen a külsőt érintő első benyomás.

Mellesleg a szépség ugyancsak szubjektív.

Az a baj, hogy a média benyelte az embereket. Tök mindegy hány éves, nő vagy férfi. A külsőségek olyan mértékben meghatározóak lettek, hogy ha az átlag kategóriát sem érinted meg egyeseknek, akkor nem hogy párkapcsolatra keresztet vethetsz, hanem barátkozni sem barátkoznak veled, munkahely szempontjából a castingon is a külsőségek dominálnak. Mennek edzenek ész nélkül, eszik a pocsék ízű egészségesnek titulált ételeket. És ha valaki nem a saját hibájából olyan, amilyen, akkor azt elítélik. Még akkor is, ha éppenséggel lehetetlenség lenne változtatni rajta. Tehát, ha eleve nem nézel ki jól, értem én itt: túlsúlyos vagy, betegséged van, ami látható, nincsenek végtagjaid, vak vagy stb... akkor el vagy kapálva. Pocsék érzés, ha fintorogva bámulnak rád a buszon, le sem sz*rnak, átnéznek rajtad, nem mersz kezdeményezni, mert úgyis elútasítanak, nem élhetsz társasági életet stb... Jönnek a hülye sztereotípiákkal, és azzal, hogy épp mi a trendi. Nézik az instagramon a photoshopolt nőket, férfiakat, és arra törekednek, hogy olyanok legyenek. A beteg edzéseket a YouTubon, amiket olyan egyének mutatnak be, akik testképzavarban szenvedve nem zabálnak, csak edzenek egész nap, szedik a szteroidokat. Sokan nem látnak ezek mögé, és semmi sem számít, csak az, hogy jól nézzen ki. Így hát jogos az idézet: "Átkozott a világ, amiért a külsőségek irányába tendálódik"

Én sajnos 40 éves férfiként a saját bőrömön tapasztaltam ezt az egészet. Depressziós lettem a nők visszautasításától, mert némelyik elég durván elküldött a francba. Kiröhögtek, megaláztak. Neki álltam én is beállni a sorba, és úgy gondoltam, változtatok, lefogyok! (mivel túlsúlyos voltam) Ám az egyik nő azt írta, hiába fogyok le az arcom ugyanúgy ronda marad. Nem hittem neki, és görcsös, drasztikus fogyókúrába kezdtem. Sajnos idővel testképzavaros lettem, de megutáltam az egész életemet. Öngyilkosságra készülők, ezt nem tegadtam sosem, és nem is fogom, mert így élni borzalmas. Egyedül, a sötét szobában, hajnalban menni mindenfelé, hogy senki se lásson. És közben mindenki az elfogadásról papol, holott meg ontják magukból a gyűlölködést, a kirekesztést. Pedig én aztán tettem ellene, de túl ment már mindenen, és nem lehet belőle kiszállni, úgy hogy jól jöjjek ki. Írhat erre bárki, bármit, de sajnos ez az igazság. Míg mások önfeledten bulizgatnak, nyáron strandra járnak, csajoznak, addig én egymagam elüldögélek, regényeket írok, és nem vágyom semmilyen sikerre, csak a lényege az, hogy ne forduljak tetálisan magamba, mert annak következményei lehetnek. Nem sajnáltatom magam, meg útálok is erről beszélni, de olykor sajnos kijön belőlem. Szóval, ez a nagy helyzet. Úgy hogy köszönöm szépen az alak/testalkatot, meg a hülye formákat.

Egy molett csaj oltozhet akàrhogy, csak egy csilligó disznó lesz.

Egy csinos, vékony lány előmászhat a mocsárból is, attól még gyonyoru lesz.