Abba hagyjam az egyetemet, ha egyszerűen megöl a magány?

nem az egyetem tehet arról, hogy semmit sem sikerült elérned ott közösségileg. Egyrészt nem haverkodni jársz oda, hanem tanulni, az is igaz. Másrészt meg ne gondold, hogy ha itt ennyire nem tudtál beilleszkedni, máshol majd csak úgy más lesz.

Szerintem emiatt nem éri meg abbahagyni, mert ez valóban csak egy szelete az egyetemi életnek. Nem mondom, hogy ez így jó, élvezetes, kényelmes, egyszerű stb., de ha az egyetemen kívül vannak barátaid és nem vagy teljesen egyedül, akkor szerintem nem olyan vészes a dolog. Jelenleg nekem sincsenek barátaim az egyetemen, max. egy-két ismerős vagy jópofa csoporttárs akivel néha beszélünk és ennyi. Többekkel jóban voltam, de volt aki pl. otthagyta az egyetemet, szakot váltott vagy szimplán nem jár be stb. Szerintem nem olyan könnyű egyetemen vagy kollégiumban kapcsolatokat kialakítani, mert ugyan sok emberrel találkozol stb., de valahol pont ez a baj. Mármint alapvetően mindenki tanulni jár egyetemre, mindenkinek megvan a maga célja, mindenki más órákra jár, akár minden órán másokkal vagy, sokan be sem járnak, sok esetben csak bemegy mindenki az órára és utána rohan is haza, a többségnek már van egy meglévő baráti köre vagy mondjuk párkapcsolata és nem nyitott új emberek megismerése, sokan dolgoznak és kevés idejük marad, a kollégiumokban is általában teljesen random osztanak be (pl. én mindig más szakos és más évfolyamos emberekkel laktam, volt szobatársam akivel max. heti 1x találkoztam annyira más volt az időbeosztásunk) stb. Ráadásul most online oktatás volt sokáig és én még mindig azt érzem, hogy egyelőre nem sikerült visszaállnunk a rendes kerékvágásba. Úgyhogy én azt gondolom az egyetem egyáltalán nem feltétlenül olyan nagy buli, mindenki imád mindenkit, mindenki segít mindenkinek, nagy bajtársiasság, közösség, életreszóló kapcsolatok, állandó programok stb., mint egy filmben.

Ha elkezdek dolgozni, ott vegkepp nem lesznek barataid, tapasztalatbol mondom.

*elkezdesz, bocsi, elkuldte, mielott atirtam volna xd