Úgy érzem, amikor van esélyem barátok szerzésére egyszerűen meghátrálok. Félek tőlük, félek új embereket magamhoz engedni. Mit javasolsz?
Nulla barátom van összesen már 3 éve és kezdek megbolondulni. Egyre jobban félek tőlük, pedig tényleg akarok barátkozni. Legalább egy igaz barátot szeretnék magam mellett. Jelenleg csak online tudok új arcokat megismerni.
Van egy szerver, ahol tényleg befogadtak és úgy érzem, hogy kedvelnek engem. Már hívtak többször voice-ba beszélni, de megfagy bennem ilyenkor a vér. Nem akarok csalódást okozni nekik, de nem tudom leküzdeni a félelem. Ezt elmondtam nekik, meg is értették. Azt sem tudom, hogy ez az egész érdemes e? Az ő városukba fogok költözni hamarosan, szóval talán élőben is tudnék velük találkozni. Elcsuklik a hangom, ha emberekkel kell beszélgetnem.
Szeretnelek erteni, de ez most nem megy. Vegyuk azt, hogy eloben, szemelyesen talalkoztok. A kinos csendtol felsz? Megesik. Nalam, kb 10 evvel ezelott csak IRC volt, ergo nemvolt lehetoseg kamerara, hangra, csak a telefon. Persze a telszamcserek soksok beszelgetes (fel ev, egy ev) utan mentek, a szemelyes talik pedig csak ezutan. Lehetetlen, hogy ne legyen ennyi beszelgetes utan valami kozos bennetek, igy kinos csend se lesz nagyon.
De nemvilagos meg mindig... A hangoddal van bajod?
Volt egy barátom, aki folyton piszkált a hangommal. Én szépnek találtam a hangomat, de ő eléggé megváltoztatta erről a véleményem.
Amúgy nem beszéltem velük eddig sokat. Ők csak most kedveltek meg, mert az anyanyelvüket tanulom és ott szoktam gyakorolni írásban. Csoportos beszélgetések vannak esténként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!