A társasági életem egy csőd, többi lent. Mit gondoltok?

(17 fiú) Szomorúságot érzek magamban... Mióta kijártam az általános iskolát nem találom a helyem, nem érzem jónak az életem.. Minden normális volt, voltak barátaim, akikkel összejártunk, stb, ez a társaság viszont szétszéledt sajnos, visszahozhatatlan már. Van egy srác akivel próbálok barátkozni ,mert jól elvagyunk , egy humor, egy "hullámhossz", de neki is van saját baráti köre ,mint ahogyan a 17évesek 99%ának, mindenki tartozik valahová, én meg itt vagyok egyedül. Próbálkozom ismerkedni, szórakozóhelyekre járok, de tényleg azt látom hogy minden kör zárt, és már lekéstem...Meg ráadásul most indul az iskola , már elfogott a pánik, nem a tanulás meg a többi miatt, hanem mert azzal a gyerekkel kell lógnom, buszoznom akinek szintén nincsenek barátai, mert nekem ő jutott , pedig elviselhetetlen. Ha nem vele vagyok ,akkor meg egyedül maradok, habár lehet az is jobb ennél.. Arról álmodozom ,hogy lenne egy 4-6 fős szűk baráti, haveri köröm, akikkel lenne egy messenger csoportunk és ott beszélgetnénk, hogy ki mit csinál, hova menjünk este stb. Úgy megosztanék csomó dolgot másokkal, de egyszerüen nincs kivel...Apám is mindig meséli hogy miket csináltak a haverokkal, sok emlék, ilyenkor mindig arra gondolok ,hogy nekem ilyenek nem lesznek. Mit gondoltok, mi lehet errr az orvosság? Egyre jobban emészt ez a hiányérzet.