Hogyan hozzam be a lemaradásomat a szocializálódásomban?

Menj emberek közé:

- strandra

- sport eseményekre szurkolni: foci, poló, stb. ami egyébként érdekel

- sziget-fesztivál, hasonló bulikba

És ha esetleg már munkahelyed van, akkor a munkatársakkal is lehet beszélgetni, pl. megkérdezni tőlük, hogy vannak, mi újság, hasonlók, és persze meg is hallgatni és akkor már lehet rá válaszolni = kész a beszélgetés.

Ugyanebben a cipőben járok én is. Hosszú évek óta nem dumálok senkivel. Pár munkahelyen voltak olyan személyek akikkel önfeledtem tudtam dumálni, de ennyi. A hétköznapokban abszolút semmiféle társaságom nincs, se barátok, de párom. Szülőkkel meg már baromira unalmas megbeszélni a problémáimat, főleg hogy nem is nagyon értik. Neten sem dumálok senkivel, szóval teljes mértékben el vagyok szigetelődve az emberektől. Ami őrjítően bosszant, minden vágyam hogy nap mint nap egy jó társaság része legyek, és persze egy párkapcsolat. Szóval nem vagyok antiszociális, és nem is utálom az embereket.

Szerintem ezt csakis apránként lehet. Először is a káros szokásokat kellene leadni. Ha még mindig játszol videojátékokkal, és csak szimplán a tv előtt ülsz, akkor kezdheted ezzel is, vagy amit tudod hogy rengeteg idődet veszi el, ellenben semmi látszatja nincs, sokkal inkább az elszigetelődés irányába taszít. Aztán mit tudom én, választani valami sportot, akár csak konditerembe járni, vagy futni. Rendezni a napi rutinodat. Emberek között mászkálni, most ez lehet csak egy városba sétálás, hétvégente elutazni egy másik városba stb. Persze ez még bőven nem elég a boldog élethez, és hogy társaságod legyen, én már csak tudom, de kezdetnek nem rossz. Aztán hogyan fog alakulni, hogyan fogsz visszaszokni, azt senki nem fogja tudni megmondani. Ezt majd az élet hozza, és ha egy olyan lehetőséget ad, akkor meg kell ragadni.