Akinek volt szociális fóbiája, hogyan küzdötte le?

Ket eve mentem eloszor pszichologushoz, egy krizis miatt. Annyira ketsegbe voltam esve, hogy nem lattam mas kiuatat. Ugy indultam neki, hogy rosszabb ugysem lesz a helyzet, es par alkalom utan latni fogom, hogyan erzek vele kapcsolatban. Ha nem tetszik, vagy furan viselkedik velem, vagy nem megerto, akkor lelepek.

Teljesen mas lett, mint vartam. Az elso alkalom elott nagyon izgultam, meg mi lesz, ha elsirom magam (akkoriban allandoan sirtam). O meghallgatta a tortenetem, kerdezett itt-ott. Kovetkezo alkalom elso gondolata a perfekcionizmus volt. A mai napig nem ertem, hogyan erzett erre ra, mert kapcsolatrol beszeltem, nem feladatokrol :) ekkor tudtam, hogy jo helyen vagyok nala. Azota is jarok hozza.

Olyan hatalmas nyugalom sugarzik belole minden egyes alkalommal, hogy ezt automatikusan atveszem. Vele tudtam olyan traumamrol beszelni, amit soha senkivel nem osztottam meg - azota sem. Soha nem nevetett ki, nem degradalta az erzeseim, es szemrebbenes nelkul feltette a kinos kerdeseket. Azokat sem vette magara, ha valamikor nem voltam tul boldog egy-egy alkalom utan, vagy azt se, ahogy nyiltan megmondtam neki, hogy miattam ne aggodjon :)

Az elso lepes megtetele nehez, de utana jol jon ki az ember belole.

Egy kicsit off-topic, de remelem, hogy ez a tortenet is segit, hogy pszichologushoz fordulj.

#3

Gondolom te úgy vélekedsz hogy vagy te olyan amilyen,és akkor mindenki ugyanolyan ...és ha nem,akkor fel sem tudod fogni hogy miért nem olyan ő is!

Nem szórakozásból vannak gátlásai.Amiket felsorolt,különböző élethelyzeteket,amiben fél,szorong,azok a tünetek.Ugyanis ez egy betegség.Ami nem olyan hogy elhatározom hogy holnap felkelek,és nem lesznek gátlásaim.Az agyban van ez a probléma.És rohadt szemét egy dolog ez,nagyon megtudja keseríteni az ember életét.Úgyhogy tedd össze a 2 kezed hogy nincs ilyened,és hogy fogalmad sincs milyen is valójában a szociális szorongás.

Egy jó tanács: ha van munkád, és képes vagy ellátni rendesen (a kérdésből az derül ki) akkor ne hagyd magad azonnal rábeszélni egy antidepresszánsra!

Adj pár hónapot a "sima" termápiának! Még akkor is ha az orvos azonnal gyógyszert ajánlana.

Nekem még nem sikerült leküzdenem. Ismerős helyzeteket írtál le: telefonálás mások füle hallatára, nyilvános evés. Ezek problémásak nekem is. Ha telefonálnod kell, és senki sincs a közelben, az enyhíti a szorongásodat valamennyire? Ez az első munkahelyed? Lehet, hogy más típusú cégnél jobb lenne, pl. zártabb vagy esetleg egyszemélyes irodák, kevesebb közvetlen munkatárs, más jellegű munkafolyamatok, nem ügyintézős feladatok.

Ha lenne pénzem, elmennék pszichológushoz. Neked is ezt a tanácsot adnám, egy próbát megér, menj pszichológushoz.

Én dolgoztam egyszemélyes irodában is, de zavart pl, hogy nehogy a falon át meghallja a kolléga a másik irodában, hogy én hogyan telefonálok, hogyan intézem az ügyeket.

De a te eseted kicsit súlyosabbnak tűnik, ha még családtag esetén is rosszul esik.

Darabos, kisebb majszolós ételt is nehezen eszel? Én pl simán megettem egy kekszet vagy szendvicset a közös irodában, ahol mások is dolgoztak, de a céges étkezőben a főtt ételt, főleg a folyékony cuccokat, amiket kanalazni kellett, azokat nem szerettem úgy enni, hogy szemben ült egy kolléga, és azt nézte, hogyan kanalazok, hogyan teszem a számhoz, hogyan rágok stb, mert nekem ez privát. Görcsössé tett és nem tudtam élvezni az evést. Ugyanúgy az ő étkezésük is irritált, ahogy mélyen a leves fölé hajoltak, mint akiket hátulról fejbe saptak, ahogy szürcsöltek, ahogy szuszogtak rágás közben, ahogy mozgott az erük a halántékuknál.

Oké, ez súlyosabb, mint az enyém. :-)

Pszichológus. Vagy fogadd el magad, "bocsáss" meg magadnak, hogy ilyen vagy, vállald fel magad így, tudom, könnyű mondani, de esetleg ne hibakent fogd fel, hanem a saját specialitásodnak, ami egyedivé tesz. És elgondolkodnék munkahely/szakma váltáson is, ahol az elvégzendő feladatokban és a munkahelyi környezetben komfortosabban érzed magad, hiszen még 40-valahány évet kell dolgoznod.