Az emberek kire szoktak irigykedni?

Én sosem irigykedtem senkire. Legalábbis a szó szoros értelmében nem. Az többször megfogalmazódott bennem, hogy pl. de jó neki, mert príma alakja van, vagy szuper élete lehet, mert sok pénze van, tengerparton lakhat stb.

Ha a mélyére nézel egyébként az irigylés tárgyául szolgáló emberek életének, általában felfedezhetsz olyat, amit te nem szeretnél magadnak. Mire gondolok? Hogy a saját példámnál maradjak: lehet, hogy príma alakja van, sok a pénze, de beteg, vagy beteg a közeli családtagja. Vagy magányos, vagy nem foglalkozik vele a családja. Szokták mondani, hogy " mindenkinek megvan a maga keresztje", de a külvilág csak a csillogó felszínt látja. Ritka az olyan ember, akinek tökéletes az élete! Ezért nem érdemes irigykedni.

Akire hasonlítani akarnak

Látnak benne olyat amit saját magunkon képzeltek el

Olyan tényleges irigykedésem nem volt (max. csak kicsiként és már nem emlékszem rá), de párszor volt olyan gondolatom, hogy milyen jó neki, mert mennyire szép, egészséges bőre van, vagy épp, mert valaki talpraesettebb, határozottabb, mint én.

De ez a gondolatmenet mindig megreked, mert nem ismerem az illetőt teljesen, ahogy az egész életét sem, mert csak egy töredékét látom. Könnyen meglehet, hogy az életében egy olyan dologgal küzd, némán, amit én abszolút nem bírnék el. És ennyiben is hagyom a dolgot.

Úgy általánosságban véve azokra szoktak irigykedni, akik valamiben ügyesebbek náluk, vagy épp valami olyant értek el, amire ők is vágyakoznak.