Hogyan legyen ez alkalommal másképp?

Nekem is vannak ilyen sémáim és 2 dolog szokta fenntartani őket.

Az egyik, hogy eleve olyan társaságot választok akik borítékolhatóan megerősítik a sémám. Mondjuk én személy szerint mindig úgy érzem, hogy engem nem szeret senki és ahogy észrevettem magamon mindig olyan emberekhez ragaszkodok akik elutasítóak velem szembe, a pozitív tapasztalatokat meg nem veszem figyelembe.

A másik, hogy eleve a legkisebb jelre ami utal a séma igazságára szinte megtelik a fejem mindenféle bántó gondolattal. Mondjuk ha valaki ideges és emiatt nem úgy válaszol nekem akkor rögtön előjönnek nekem is, hogy idegesítő vagyok, már ő is megutált stb. Nyilván ezek után a viselkedésem is megváltozik és vagy teszek róla dacból, hogy tényleg megutáljon, vagy csak eleve a "ő biztos utál" szűrőn át nézek a másikra és így mindent félreértelmezek.

Szerintem az segít, ha elengeded a görcsösséged. Te olyan vagy, amilyen. Alapjaiban megváltozni nem fogsz tudni és ha másnak kell mutatnod magad, hosszútávon az sem fog boldoggá tenni.

Vagyis egyszerűen csak fogadd el magad, érezd jól magad és ha azt látják, hogy jól érzed magad a bőrödben, akkor be fogsz vonzani hasonló embereket.

Én sosem vagyok a társaság közepe. Megtanultam jól érezni magamat a periférián (igazából sokkal jobban éreztem magam ott mindig is, csak görcsösen akartam befelé húzódni a társaság közepébe) és mindig találok minden társaságban egy-két olyan embert, aki hasonló hozzám.

Szóval amit javasolni tudok, az az elengedés. Fogadd el a helyed és azt, hogy ilyen vagy. Engedd el a sémákat, a kényszereket, a megfelelni akarást és azt, hogy "valamilyennek lenned kell, ahhoz hogy..." Legyél olyan, amilyen vagy. Aki ezért kedvel, annak üdv melletted. Aki nem, az tehet egy szívességet. Én így élem az életem. Nem vagyok egy közkedvelt személyiség, kicsi a baráti társaságom, ellenben tudom, hogy ők bármikor ott lesznek nekem és ez így jó.

Őszintén nem is értem már miért jó egy vitákkal, kibeszélésekkel tarkított huszon fős nagy barátnői társaság.