Fiatalok, akik covid előtt sem jártak bulizni és most sem házibuliznak, nem féltek, hogy mennyi feledhetetlen emlékből maradtok ki, ami a fiatalságot szimbolizálja?

Én rengeteget jártam bulizni 20 éves korom körül, de őszintén egy sem volt maradandó emlék. Egészen más események voltak maradandóak az életemben. Ettől még nem bánom, hogy bulizgattam, akkor épp arra volt szükségem.

Aki nem vágyik a bulizásra, annak nem kötelező és nem is fogják úgy érezni, hogy kimaradnak valamiből.

Nem.

De kicsit sajnálom akinek annyira egysíkú az élete, hogy a fiatalságot szimbolizáló emlékek kimerülnek az állandó bulizgatásban.

Irigylem a kortársaimat, pont ezek miatt.

Sajnos én már nem nagyon tudok örülni semminek az életben egy jó ideje. Zéró motiváció, zéró kilátások.

Ha képes lennék emberként viselkedni, ha képes lennék szocializálódni, ha nem lennének félelmeim és tudnék újra érezni mást a szaron kívül és nem akarnám magamat lehúzni állandóan...

Az öröm érzése olyan hétköznapi, mint az hogy van lábad és tudsz sétálni. De ezt is el lehet veszíteni.

Szóval aki teheti, élvezze az életet.

Sosem tudod mikor tűnhet el örökké ez az érzés.

Csak egy mentális beteg kommmentje ez. Meg talán egy példa a kérdésedre.

Egészségügyi okok miatt absztinens vagyok, és amúgy sem vagyok bulizós.

Nem tudom milyen bulira gondolsz, de egyszerűen nem izgat a gondolat, hogy pár tüskével rázogassam valami minimálra. Sokan hülyének fognak nézni, kiröhögni, de egy jó társasozós, beszélgetős, filmnézős este sokkal jobb lenne számomra.

A minőségi idő egy minőségi párral viszont hiányzik. Nekem legalábbis az együtt töltött idő a szeretetnyelvem.

20F