Utólag úgy érzem, hogy elpazaroltam a tinikorom, és hogy nem tartozom sehova. Ez mennyire normális? 19F

Miután elballagtam általános suliból megszakadt a kapcsolatom minden ottani emberrel mert máshova sodort mindenkit az út.

Gimiben sosem találtam meg igazán a helyem, a saját társaságom.

Ugyan kialakultak kisebb haveri viszonyok, de egyik sem volt az igazi, pedig nem voltam zárkózott, egyszerűen nem akartam a középpontban lenni.

Nem vágytam kifejezetten a hétvégi bulizásokra, az alkohol és cigi se vonzott.

Inkább otthon tanultam, programoztam, fotóztam, videót vágtam stb, elvoltam a saját világomban. Nem éreztem túlzottan hiányát a szociális kapcsolatoknak, elégnek éreztem ha néha 1-2 haverral volt valami kisebb program, összejövetel stb.

De most hogy itt az érettségi még is úgy érzem hogy a középsulis éveket elb sztam teljesen azzal hogy otthon voltam és nem jártam el sehova, nem buliztam, bandáztam stb.

Tudom nem áll meg az élet ennyi idősen, de mégis van egy fajta bűntudatom, és nem tudom kiheverni..

Szerintetek egyetem alatt mennyire bepótolhatóak ezek a dolgok?