Más is nagyon egyedül érzi magát ebben a helyzetben?

19 éves elsőéves egyetemista vagyok, előző félévben kezdtem járni egy tőlem távoli egyetemre. Itt kezdtem el kapcsolatokat építeni, itt találtam barátokra és egy egész szoros haveri társaságra is. Még a korábbi középsulimból is van egy-két barátom, akikkel tudtam találkozni még a tavalyi karanténidőszakban.

Most viszont nemrég elköltöztünk egy olyan községbe, ami mindkét helytől távol van (több mint 200 km-re), és ahol abszolút senkit sem ismerek, akivel találkozhatnék. Tudok beszélgetni a többiekkel neten, de semmi nincs velük, mindenki ugyanebben a helyzetben van, mint én. Annyit tudunk mondani egymásnak, hogy tartsanak ki, mindjárt vége, de már nem tudom, vége lesz-e egyáltalán, vagy ha igen, mikor. Nagyon egyedül érzem magam, még akkor is, ha van kivel beszélgetnem, mert valójában egyáltalán nem tudunk beszélgetni semmiről.

Más is van ilyen helyzetben? Hogy küzdötök meg vele? Bármi tanács? :D