Ki van még hozzám hasonló helyzetben? Úgy érzem teljesen egyedül vagyok ezen a bolygón.
22 éves lány vagyok. Mindig is nagyon nehezen tudtam kialakítani baráti kapcsolatokat, egyrészt nagy önbizalom hiányom van, másrészt családi dolgok miatt is sokat sérültem, a harmadik pedig hogy mindig másnak éreztem magamat a többiekhez képest a korosztályomban.
Én már kisgyerekként is nagyon érzékeny és komoly gondolkodású voltam, alsósként már arról gondolkoztam hogy hogyan jött létre a világ, mi a célja az életnek, stb... míg másokat a mesék érdekeltek, addig engem a tudományok és a világ. Aztán ahogy egyre jobban nőttem, úgy éreztem magamat egyre magányosabbnak. Bárkivel el tudok vihorászni meg beszélgetni, de igazán mély kapcsolatot nem tudok senkivel sem kialakítani.
Az én gondolkodásmódom, elképzelésem az emberekről, életről, meg úgy összességében sok mindenről teljesen más mint egy mai átlag fiatalnak. Már ha egyáltalán van a fiataloknak ilyenről önálló véleményük, mivel sokaknak még az sincs.
Én is szeretnék nagy baráti társaságba bulizni, kiélni a fiatalságomat (itt nem szexpartnerre kell gondolni). De amikor szóba elegyedem velük egyetemen, munkahelyen, akárhol, olyan másoknak látom őket, mint amilyen én vagyok. Most nem magamat akarom fényezni hogy bezzeg én ilyen meg olyan vagyok. Hanem nekem tényleg van egy sajátos szemléletem, viszont az emberek nagy részének teljesen más elképzelése van a dolgokról mint nekem, ami még nem is lenne baj mert sokfélék vagyunk. De ezeknek az embereknek szinte egyezik a véleményük, ezt most nem részletezném.
Szóval, van még rajtam kívül olyan ember aki úgy érzi hogy a társadalom peremére került a sajátos gondolkodása, szemlélete miatt?
Itt a kulcsszó a 22 éves lány... és hirtelen mennyi ugyanolyan gondolkodású ember lett.... 😂😂😂
Amúgy engem erdekelne, hogy hogyan is nézel ki... hiába vagy patináns értelmi szinten, ha a bányalovat elöbb meghúznák a srácok... sajnos ilyen világban élünk...
Szerintem mindenki szokott olyan idős korában arra gondolni, amiket leírtál. Egyáltalán nem vagy egyedül, az előttem szólóval egyet értek. Már az első mondatban megfogalmaztad a problémát: önbizalom hiányod van. Ez a probléma gyökere, hidd el nekem. Ki kell építened az önbizalmadat, járj el futni, fejleszd magad stb. Mert ha te nem szereted magad, akkor ki szeressen? egy...
Nem tudom hallottál e már a vonzás törvényéről, de ha nem akkor olvasd el a Titok c. könyvet, vagy nézd meg a filmet. Szerintem ez nagyon hasznos. Most nem fogom elkezdeni magyarázni, de rengeteg embernek változtatta meg az életét. Haönbizoalom hiányod van, akkor nem teljeen találtad meg magad. De ahhoz hogy olyan embereket vonzz az életedbe, amilyen te vagy, ismerni kell önmagad. Egyébként hova jársz suliba? Egyetemista vagy?
Érdekes... jah, hogy mégsem? :)
Már nem menő az, hogy te mennyire komoly gondolatokkal terheled magad és mennyire egyedinek érzed magad.
Bocsi, de attól nem leszel több, hogy gyerekkorodban nem a mese, hanem a miértek foglalkoztak.
Az elképzeléseid pedig minden valószínűséggel egy jól körülírható halmazba elférnek.
Gondolkodásmód... ? Mégis milyen egyedi gondolkodásmódod lehet? Nem hiszem, hogy különböző problémákat az átlagtól annyira eltérően közelítenél meg és különböző professzorokat megszégyenítő magyarázatokat alkotnál a világ problémáira.
Mai átlag fiatalok? Ez is egy dolog.. a mai átlag fiatalok egy eléggé nyitott és szabad világban nőttek fel. Szárnyal a technika, egy csomó dologra van gyógyszer, drogok, italok, bulik? Kell ennél jobb időszak? Kérem szépen simán állíthatom azt, hogy talán az egyik legkényelmesebb/biztonságosabb/érdekesebb időket éljük.
Imádom a 60-70-80-as éveket is. Az is fenomenális volt, de most láthatjuk az ott elért eredményeket, a továbbiakat és ha minden jól megy még van kb. 50-60 évünk, ami alatt megint rengeteg minden fog történni.
Nem kell azért egyeseket hibáztatni, mert élni akarnak és szórakozni.
Amúgy ha komoly beszélgetésekre vágysz, akkor keress komoly csoportokat.
Számtalan beszélgetős csoport van(élőben is, ahol fiatalok igazán komoly témákkal foglalkoznak.. és ötletelnek, gondolkoznak..)
Emellett elhiheted, hogy rengeteg sokkal egyedibb/tapasztaltabb/bölcsebb ember van nálad(meg mindenkinél!), így ha akarsz, akkor találni fogsz olyan beszélgetőpartnert, amilyet szeretnél!
Érdekes módon nekem hatalmas baráti köröm volt anno, tipikus társasági ember voltam, és ahogy én is a tanulás, olvasás, egyéni sport, ismeretterjesztés, önmegvalósítással kezdtem el foglalkozni, egyre magányosabb lettem és lemorzsolódtak az emberek mellőlem. Nem gondolnám, hogy ennek törvényszerűnek kell lennie, csak valahogy nehezebb megtalálni azokat az embereket, akik fogékonyak az én szemléletem iránt. Ahogy az ember elkezdi átszervezni az értékrendjét, úgy fordul el a hétköznapi dolgoktól, legalábbis ezt figyeltem meg magamon. A kolléganőim sokat beszélnek a főzésről, kertészkedésről, hogy a gyerekeik milyen cuki dolgokat csinálnak, pletykálkodnak más emberekről és engem ezek lefárasztanak, nincs energiám az ilyen csevelyekbe belefolyni, így úgy érzem, hogy nem tartozok teljesen abba a közösségbe. Sokan begubózunk, félünk előrukkolni a nézeteinkkel, nehogy hülyének nézzenek így a gátlásaink miatt nem is tudunk egymásra lelni. Így még ha egya hozzánk hasonló emberrel is találkozunk, nem tör felszínre a valódi énünk. De nekem már jól esik az egyedüllét is.
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!