Olyanok voltak a középiskolás éveitek, mint ahogy elképzeltétek?

Esküszöm, mintha én írtam volna a kérdést!

Szintúgy hatalmas elvárásokkal vágtam neki a giminek, a sok sorozat/film/könyv miatt. Sokat ábrándoztam arról, hogy milyen jó lesz majd a menők közé tartozni, de nem a bunkó-menő társaságba, hogy majd új lapot kezdek. Szórakozok, a társasági életem virágozni fog.. csak azzal nem számoltam, hogy nekem ehhez nem volt meg a megfelelő szociális képesség/készség. Most sem 100%-os még, de szerencsére elég sokat fejlődtem.

Viszont az időm nagyon nagy része a tanulásból állt, meg a bejárás miatti holtidőből (buszra várás, buszút, haza séta..), de az volt a szerencsém, hogy szinte mindig volt buszos társaságom. És itt ismertem meg a legjobb barátnőmet (2-vel felettem járt a gimiben), aki azóta szinte családtag lett :D

Rettenet sokat agyaltam/stresszeltem totálisan felesleges dolgokon, nem élveztem ki kellőképp a pillanatokat.

Lett még egy legjobb barátom az osztályból és kettő nagyon közeli is, akikkel mai napig rendszeresen beszélgetünk (tavaly ballagtunk és szinte mindennap írunk/hívjuk egymást). Ottalvások, közös programok is voltak, de sajnos elég kevés volt belőlük, és így utólag bánom igazán. De nagyon hálás vagyok azért, hogy ők továbbra is aktív részei az életemnek, még ha nem is tudunk most találkozni. (bevallom kicsit tartottam attól, hogy senkivel nem fogom majd tudni tartani a kapcsolatot)

Viszont gimi elejétől a végig volt egy másik legjobb barátnőm, akivel sülve-főve együtt voltunk és olyan volt a barátságunk, mint amilyeneket a filmekben láttam. Csak utolsó évben rettenet sokat kezdtünk veszekedni és a végén volt a legdurvább vita, ami után bár beszélőviszonyban maradtunk (...), már nagyon nem volt ugyanaz sajnos..

A nagy osztálylétszám miatt nálunk is bőven voltak klikkesedések, de ezek nagyon sokat változtak az évek alatt. Végzősként én például az egyik menőbb klikkbe kerültem, magam sem tudom hogy :D de jó érzés volt.

Az első szerelem, sőt bármi ilyen nekem abszolút kimaradt. Eleinte nem is éreztem magam rá késznek, nem is érdekelt, utólag gondoltam bele, hogy kicsit elrepültek az évek.

Viszont az utolsó két évem nagyon jól telt. A sulinkban mindig is sok program volt szerencsére, de akkor mintha megsokszorozódott volna. Sulin kívül is több dolgot csináltam már és lefoglaltam magam és ezen évek miatt nem érzem teljesen elvesztegetettnek az éveket.

De tavaly, egyetem előtt, éreztem azt, hogy lehet, hogy elvesztegettem az éveim és még mindig így gondolom azért kicsit. De már nem tudok rajta változtatni és tudom mit rontottam el, szóval most arra koncentrálok, hogy ne fussak bele azokba a hibákba újra. Szóval nem minden úgy alakult, mint terveztem. Van, amit rosszabb, de van, ami sokkal jobb volt:)

13-as, teljesült a kívánságod :D

( És az enyém is)