Úgy alakult az életed, ahogy elképzelted?

Komoly önéletrajzot szeretnél?:)

Röviden, soha nem terveztem. Így, ami jött az minden ajándék. Mivel, Pató Pál úrral értek egyet, tervezésnek annyi értelme lett volna, hogy állandó kudarc ér. Azért, így is lett családom, munkám, házam, kocsim, hódolhatok hobbimnak.

Semmi nem jött össze. Se munka, se egzisztencia, se párkapcsolat. Hiába tanultam és végeztem el hiányszakmának beállított szakmát.

"vége van, ez az életben nem valósul meg, akármennyire is szeretném"?" 23 éves koromban születésnapomon arra ébredtem, hogy elegem van a csajozásból meg a szenvedésből, mert csak időpazarlás volt addig is. Inkább foglalkozom mással amiben több örömömet lelem. Azóta se volt senkim.. bár azelőtt se.

27F

14 éves koromtól 21-ig depressziós voltam...

Annyira nem nevezném célnak, de végül programozó lettem.

3 szakmám van, meg néhány továbbképzésen vettem részt. Amikor megszereztem a szakmáimat nem jelentettek számomra semmit, sőt amikor 1.5 éves munkaviszonyom volt, akkor még mindig nem jelentett semmit az egész amit addig elértem...

Munkába állás kezdetén elhatároztam, hogy összespórolok egy jobb gépre, így később vettem 350-ért egy gépet, de szintén nem volt számomra értéke.

Depresszió alatt nem értékeltem semmit amit elértem, semminek nem volt értéke...

Aztán a depresszió vége fele, lelkileg nagyon ki voltam...akkor elhatároztam, hogy teszek ellene és sikerült is leküzdenem a problémát...

Előre nem tervezve oda jutottam ahol most tartok. Van barátnőm, jó állásom, (relatíve) elég sok félre rakott pénzem, céljaim, jó lehetőségeim...

Eddig csak sodródtam az árral, kisebb-nagyobb célok felé amiket elértem végül...

Vannak rövid és hosszútávú céljaim is amiket remélem elérek, de sok-sok lehetőségem van amikkel nem élek, nem tudom még mikor melyik úton fogok járni, de mindig eljutok valahova :) Mondhatni sokkal többet értem el, mint amire gondoltam, de remélem ez a jövőben is így fog alakulni.

23F

Csak azt terveztem el anno, h befejezem az egyetemet es megtanulok 2 nyelvet. Mast nem akartam nagyon tervezni, m ugy gondolom, h sok olyan dolog van az eletben, ami nem csak rajtam mulik, igy minek tervezzek. Az egyetemet elvegeztem, sokat utaztam es megtanultam a nyelveket, amiket szerettem volna. A tobbi dologban ugymond szerencsem volt. A parom egy olyan ferfi, akinel jobbat sosem kivanhattam volna es van ket szep gyerekunk. Nem teljesen azt csinalom, mint amit az egyetemen vegeztem, de igy is szeretem a munkamat, m kicsi gyerekek mellett most inkabb az a fontos, h rugalmas a munkaido es jo a fizetes. Majd ha a gyerkocok nagyobbak lesznek, akkor visszaterek oda, h azt csinaljam, amit tanultam anno.

Nem vagyunk gazdagok, de nincsenek anyagi gondjaink sem. Sosem kivantam sok penzt, ugyh elegedett vagyok azzal, ami van.

Annyi volt a tervem, hogy orvosi diplomát szerzek és szülészet-nőgyógyászatra szakosodom, ez összejött. Van párom régóta, a szüleim jóvoltából saját lakásban lakom. Anno úgy terveztem, hogy 25 éves kor körül ideális lenne szülni, de most még nem érzem magam késznek a dologra, szóval ez tolódik.

Volt benne szerencse is (pl. hogy olyan szüleim vannak, akik fiatal korukban spóroltak, hogy később tudják a gyerekeiket támogatni anyagilag), abban is volt némi szerencse, hogy összejött egy rezidensi hely, de úgy érzem, tettem is érte eleget.

Összességében elégedett vagyok:)

25/N

25 éves koromra úgy akartam, hogy abban a munkakörben helyezkedjek el mait szeretek, amit hivatásomként tudnék csinálni. Ezen a területen suli mellett és utána is 1-1 hónapot ingyen gyakornokként csináltam, hogy legyen tapasztalatom.

Nem ebben helyezkedtem el. Ráadásul nem rég itt hagytam a munkahelyem, megpróbáltam váltani erre az áhított területre, mégiscsak tervem volt ez a pozíció. Kiderült, hogy elég stresszes, másrészt nem csak ez a gond vele, és elég rossz helyre kerültem, nem lehetett kibírni, idegileg ki voltam, fáradt voltam, rossz hangulat volt bent, itt is hagytam.

Most konkrétan itt vagyok tehát munka nélkül pár hete, mert futok a "célom felé", amiben nem is vagyok biztos, hogy jó nekem, vagy ez kell-e.

Jelenleg szorongás kap el a bizonytalanság miatt és sírás, ha egyedül vagyok.

Egy interjúról-a hivatásomnak vélt területen, ami szintén kiderült, hogy stresszes lenne- bár jól éreztem az egészet, mégsem engem választottak, ma tudtam meg.

Valahol éreztem, hogy nem feltétlenül nekem való egyébként, most mégis rossz, mert maradt a semmi.

Van azonban még egy, ahol viszont a légkör is megfelelő lenne, és nagyrészt olyan terület, ami érdekel, mégis lazább, nem stresszes.

Holnap derül ki, sikerül-e vagy sem.

Ha sikerül, volt értelme átmenni ezeken, de ha nem, akkor nagyon rosszul fogom viselni...

25L