Miért nem merek egyedül vásárolni menni?

#10 Nem biztos, hogy elég, ha azt a szintet eléri. Én sem szorongok már jóideje, egy-két specifikus helyzetet leszámítva. Mégis romokban az életem és ezt a szociális fóbia számlájára írom. Olyan rossz, berögzült viselkedésminták maradhatnak hátra, amiket a szorongás csökkenése nem biztos, hogy automatikusan felold.

Én is kb. 19 lehettem, amikor először mentem el pszichiáterhez. A pszichoterápiát kizártam, mint lehetőség, gyógyszert írattam fel. Úgy tűnt, hogy segít. Utólag nem vagyok benne biztos, hogy a gyógyszer volt az oka, de a szorongás jelentősen mérséklődött. Ezzel kb. gyógyultnak is tekintettem magam. Közel 10 év telt el, mire ráeszméltem, hogy ez azért még messze volt a gyógyulástól. Igaz, hogy a szorongás minimálisra csökkent, de az életem éltem tovább úgy, mintha még mindig szorongnék. Nem jártam el sehová, nem lettek barátaim, nem lettek élményeim, egyáltalán nem is éltem. Nagyon bánom, hogy elvesztegettem ezt az időszakot.

Ezt csak azért írom, mert velem ez történt, mással is megtörténhet.

11: Ez igaz, viszont én tartom azt, hogy a szorongás se magától jön, valami kiváltja. Az önbizalomhiányt azért írtam példának, mert nekem attól volt. Kiskoromban sokat bántottak testileg/lelkileg és ettől kialakult. A pszichológus meg pont azért jó, mert magát az okot keresi meg, a pszichiáter a lehető legrosszabb megoldás. Azt tényleg akkor, ha már semmi nem segít.

A környezet se mindegy, volt ahol annyira szorongtam hogy elkezdtem durván hadarni. Ahogy váltottam, megszűnt.

Ti tudjátok azokat a figurákat akik kifestik magukat és bohozkodnak pl a meki előtt?

Mit éreztek velük szemben? Nem mindegy? A lényeg hogy ti érezzétek magatokat jol a borotokben és nem az hogy másoknak megfeleljetek! Persze figyelembe kell venni a többi embert is... Viszont semmi okotok, legfőképpen "shoppingolas" közben zavarba jönni.

Eltorted a "poros üveget"? Minek tettek olyan helyre ahol figyelmetlenségbol le lehet verni egy olyan helyen ahol mindefele megoszlik a figyelmed? De a legrosszabb esetben egyszerűen kifizeted! És kész...

Legyetek tudatában annak hogy bizony az eladó van a vásárlónak és nem fordítva! Azok mind a penzeteket akarják valamiért cserébe.

Nincs azzal semmi baj ha bizonyos helyzetekben szorongtok, én is szoktam... Olyankor erőt veszek magamon... Arra gondolok hogy ez az egész olyan mint egy színpad és én egy szereplő vagyok aki lámpalázas fellépés előtt! Ha sikerül erőt veszek magamon és eljatszom a "szerepet"... De ha úgy gondolom hogy nem... Akkor egyszerűen sarkon fordulok és aznap az "előadás" elmarad tisztázatlan okokból... Lehet a pénztárhoz menni reklamálni, engem nem érdekel! Keresek magamnak más elfoglaltságot.