Mit kéne csinálnom, hogy jobb legyek?

Az ember mint emberi lény, egy egyedi része a mindenségnek, az univerzumnak. Az amit te féltesz, amit úgy érzed, hogy megbántanak, amivel úgy gondolod, hogy megbántasz másokat, az csak az eddigi életed során felépült személyiséged.A személyiséged pedig nem más, mint különböző kialakt reakcióid, beidegződéseid, másoktól magadhoz vett igazságaid egyvelege, de a személyiséged egyáltalán nem a valódi lényed. Valódi lényed sérthetetlen, mivel nincs köze az egyébként funkionális agyban felvett különbö beatonosulásokhoz, hogy te ilyen vagy vagy olyan, rossz vagy éppen jó. Valódi lényed inkább a szíved, ami a jelenben reagál nyitottan, és képes elfogadni ami jön. Tehát az első dolog, hogy ezt érts meg. Az elméd, a gondolataid, és még az érzéseid sem te vagy! Valódi lényed ezek felett áll, ezek nem tudják befolyásolni.

Bármikor amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerülsz, csak vedd észre, hogy már megint csak beazonosultál egy gondolattal, vagy érzéssel, vagy azzal amit mások mondtak.. Amennyiben beazonosulsz, azzá válsz. Vuszont ez az a pont amikor tudnia kell elvonatkoztatni az embernek attól amit gondol magáról, amit mások gondolnak róla, illetve a múltban felvett reakcióktól, információktól.

Amennyiben valódi lényeddel reagálsz és valakit megbántasz vele, mit is tehetnél?? Neked a saját életedet kell élned!! Légy hű önmagadhoz, merülj el a mindennapi cselekedeteidben, és szeresd is amit épp csinálsz. Amennyiben így teszel, észre fogod venni, hogy egyre többször rajtakapod magadat amint épp beazonosulsz egy habgulattal, lehet az más ember hangulata is, vagy más ember altal rád kimondott jelző is. Amint észreveszed, hogy te ezzel a jelzővel beazonosultál, észre fogod venni a helyzet abszurditását is, és egyszerűen csak mosolyogsz majd ellazulsz és visszatérsz a jelen cselekedetedbe, visszatérsz önmagad megfugyelőrendszerébe, ami valahol mélyen mindig ott van benned.

Amit addig érdemes lehet tenni: a tudatosság, a jelenben levés gyakorlása. Arra gondolok, hogy amikor egy, az Ön számára nehéz érzés keríti hatalmába, megáll kicsit. Mielőtt reagálna, gondolja át, hogy mit érez, próbálja meg nevén nevezni az érzést. Csak azután reagáljon, ha azonosította a helyzetet, és meg tudja fogalmazni, hogy mit szeretne a másik felé üzenni. Valóban bántani akarom a másikat? Vagy lehet annyit mondani, hogy ne haragudj, most nem vagyok jó passzban, kérlek, folytassuk máskor a beszélgetést?

Másik szempont, hogy vajon miért gondolja, hogy ha kiderülne, hogy Ön mit érez, mit gondol, az elfogadhatatlan lenne a másik számára? Milyen tapasztalata van azzal kapcsolatban, amikor kimutatta az érzéseit? Természetesen mindnyájan igyekszünk (vagy legalábbis a legtöbben) jó oldalunkat mutatni, de az fontos szempont, hogy mekkora a szakadék a valós és a kifele megélt énünk között. Ha sikerül „megszelídíteni” az Önben lakozó érzéseket, a különbség is csökkenni fog.