Miért van az, hogy első találkozásnál nagyon jól kijövök/elbeszélgetek egy idegennel, de utána ha megint összefutunk, akkor full kínos lesz az egész?

Mert rendszerint aki vele beszél rájön a mélysötétségre és a butaságra és arra, hogy másolsz egy embert. Az az ember tud értelmesen beszélni, te pedig nem. Ezért van az, hogy elején amíg az ő beszédjéből táplálkozol addig szívesen beszélnek veled, aztán maguktól észre veszik, hogy te ki vagy.

Most is a másoltadat akarod pellengérre állítani, miközben ordít az írásodról a te valóságod:D

Hát hiába, ostobaság ellen nincs orvosság, pedig ha lenne szívesen felajánlanám neked:D

Az első válasza hülyeség, kötekedés.

Először bárkivel eltudunk bármiről beszélgetni, ha kicsit is egyezik a látásmódunk. Másodjára viszont már van egy kis tétje, valami érdekesről kell beszélnünk. Nem jön spontán, nem ösztönös, hanem erőltetett. Ezen lehet dolgozni.