Mit tegyek, ha nem merem élni az életem, mert félek mások véleményétől, a hibáktól, a megjegyzésektől?

Nagyon sokat bántottak már gyerekkoromtól kezdve, egyaránt a személyiségem és a külsőm miatt. Tipikus túl jó kislány voltam, aki csendes, visszahúzódó és amolyan mulya, esetlen. Valamint dagi gyerek voltam, és lány létemre nem is voltam szép, nagyon sokáig fiús arcom volt, később tiszta pattanásos is volt a bőröm és magam sem voltam egy kimondottan lányos lány. Nem voltam teljesen kiközösítve, mert azért voltak barátaim, de alapvetően cikinek számítottam. Nagyon sokat bántottak, kigúnyoltak, csúfoltak és később is sokaktól kaptam rosszindulatú megjegyzéseket, beszólásokat. Ráadásul nem csak az osztálytársamtól vagy a velem egykorúaktól, hanem sokszor felnőttektől pl. tanároktól is. Családon belül ugyan nem bántottak soha sem, de nem éreztem egy kimondottan támogató, segítő, szerető közegnek, legalábbis nem abban a formában kaptam meg ezeket, ahogyan én igényeltem volna. Valamint nem volt egyszerű felnőni egy úgymond "tökéletes" testvér mellett, aki sportoló volt, szép volt, vékony volt, nagyon jó tanuló volt és tulajdonképpen ő volt a minta. Ezek mind együttesen pedig nyomot hagytak bennem, nem nagyon van önbizalmam, nem jók a szociális képességeim, nem jók a kommunikációs képességeim, nem tudok kiállni magamért, nem szeretem magam. Viszont nagyon félek a változástól is, és hiába tudom, hogy pl. eljárhatnék sportolni, kipróbálhatnék új hobbikat, többet kellene közösségbe járnom stb., félek megtenni az első lépést és emiatt nem haladok előre. Így pedig nyilván még rosszabb.