Ha ők kirekesztettek engem, miért én voltam zárkózottnak titulálva?

Sokszor hallani azt, hogy “jaj hát csak azért van kiközösítve, mert saját magát közösíti ki”

Középiskolában próbáltam barátkozni már a legelejétől, mosolyogtam, segítettem. De valahogy mégis kirekesztett voltam (igaz “csak” 2 évig).

Ha odamentem valakikhez éreztem, hogy nem is érdekli őket, amit mondok. Volt hogy beszéltem és egyszercsak elfordultak. Ha érdeklődtem felőlük nem kérdeztek vissza rólam. Sokszor, ha megjelentem összenéztek és célozgattam egymásnak rólam dolgokat közben.

Közbe még a tanárok is folyton csesztettek, hogy legyek kicsit nyitottabb és barátkozzak. Mintha én lettem volna a hibás. Meg mindenki úgy állított be, hogy én nem akarok beszélgetni.

Ez annyira felidegesített, hogy egy idő után feladtam és tényleg szótlan lettem és zárkózott. Ezután már mindenki elhitte, hogy a saját hibámból vagyok kiközösítve, azt nem nézték, hogy előtte mennyit próbálkoztam..

Igazából ez azóta is idegesít, pedig már rég elballagtam. Sose fogom megérteni.