A párom piszkál, mert nem jövök ki jól az emberekkel? (többi lent)

Már 6 éve élünk együtt egy társasházi lakásban. Ez egy több lépcsőházból álló házsor, külön, zárt udvarral. Az itt lakók közül pár család szokott lent beszélgetni, van egy kicsi játszótér, pad, garázsok. Én a személyiségteszt szerint (meg persze tudom is magamról) 92% introvertált vagyok, nem szeretek "small talkolni" senkivel, nem bírom elviselni az ilyen bájcsevejeket az időjárásról, hogy mikor gallyaznak, meg hoznak sódert az udvarra... Igazából vagy 80 lakás van itt, de ugyanaz az 5-6 család szokott lent tobzódni, mert gondolom nincs jobb dolguk. A párom velem ellentétben elég extrovertált, hetente párszor odamegy hozzájuk beszélgetni, de nagyon jól tudom, hogy csak a látszat fenntartásáról van szó, hogy hú, ő milyen jó arc, a hátuk mögött meg röhög rajtuk és szidja őket. Én nem bírnék odamenni és kényszerből látszat beszélgetni meg röhögcsélni a semmin, a hideg kiráz ettől. Most is lent vannak, hallom, ahogy próbálják egymást túlüvölteni kb., mert annyira nagyhangúak, az ilyesmit meg amúgy sem bírom elviselni... Történt ma, hogy az egyik lakó megállította a páromat beszélgetni, miközben az autóval mentünk a kapu fele. Mivel boltba indultunk ezért rajtam maszk is volt, amiből alapból nehéz érthető beszédet kipréselnem. Amikor elindultunk, elkezdett velem nem túl szépen beszélni, hogy engem itt egy "böszme parasztnak" tarthatnak, mert sose köszönök (mindig odaköszönök, de nyilván vagy nem hallják meg, vagy nem is érdeklem őket, mert sokszor arra sem méltatnak, hogy visszaköszönjenek...) Meg hogy a múltkor is azt kellett hallgatnia, amikor lent voltunk, hogy az egyik kisgyerek röhögcsélve szaladgált körülöttem, hogy "néééézd most köszöööönt" én meg majdnem elsüllyedtem... Mivel elég nagy az udvar, ők meg sokszor bicikliznek, vagy homokoznak, nyilván nem szaladok körbe utánuk, hogy "figyelj már kissrác, hadd köszönjek már", így elég egyértelmű, hogy ilyenkor azoknak szoktam, akik mellett elmegyek a kaputól a lépcsőházajtóig. És amúgy a szülei semmit nem szólnak a gyerekre (vagy csak az én gyerekkoromban volt divat, hogy nem szólunk be felnőtteknek, főleg olyanoknak, akiket nem is ismerünk?) Olyan is volt, hogy éppen jöttem be, odaköszöntem a felnőtteknek, akik a bal oldalon álltak, viszont jobbra, egy nyitott garázskapu mögé nem néztem be. Már jöttem fel a lépcsőn, amikor hallottam szintén az egyik kisgyereket, hogy anya, a buta néni nem köszönt... És az anyja nem mondott rá semmit. Hát, igazából már gyomorgörcsöm van lemenni, direkt figyelek, hogyha lehet, senkivel ne találkozzak, mert borzasztó már a páromtól is ezt hallgatnom, amikor szerintem semmi rosszat nem csináltam... :(