Ha egy lányt egyik percről a másikra nem keresem, leláttamozom amit ír és nem írok neki, miert kapar utanam? (Jol elbeszelgettunk elotte)

9: Én pont arra vágynék, hogy tudjam, hogy a másik gondol rám. Ha taktikázik, akkor részemről annyi. Mivel úgy tapasztaltam, hogy az ilyenek nagyon komolytalanok és/vagy egyszerre sok csajt fűznek.

Nyilván nem kell szerelmet vallani rögtön, stb. De lehet normálisan ismerkedni, randizni ilyen kicsinyes játékok nélkül is.

Te nagyon rosszul ismered önmagad és a másik nemet is. Beszélgetsz egy nővel, hülyíted, aztán szó nélkül lelépsz, és azt akarod, hogy ő teperjen utánad? És mindig akarjon, miközben te szivatod? És ne legyél hamar megszerezhető?

Ember, ezt éppen a nőknek tanították régen! Ők ne legyenek hamar megszerezhetőek és a férfi teperjen utánuk!

A kedves édesmamával milyen a kapcsolatod? Ott a bibi, mint mindig.

És nagyon tévedsz. Éppen az értelmes nők szokták az ilyen fazont nagyon hamar dobni, mert ők legtöbbször társat keresnek maguknak, nem egy öntelt tenyészkant vagy egy csiki-csukizó kis h_ülyét, egy felnőni nem akaró mama kisfiát. Ha nem tudják dobni, az nem a te személyes varázsod miatt van, hanem a saját belső problémáik miatt (anya-lánya, ill. lány-apa kapcsolat.)

Ahogy a 3-as válaszolt, nem tudható milyen.

De minek kacsázol hm? Nem kell a kacsa! Én nem szeretem a kacsázó embereket! Ha velem ezt csinálná valaki, utána már nem tudnék benne bízni, és bántana is hogy ennyire tisztelt. Én speciel nem szeretem ha valaki játszmázik, ha valaki érdekel, azért érdekel, mert intellektuális, eq intelligens kreatív és hasonlóan gondolkozik mint én, hasonló vágyai vannak, és ugyanazok a dolgok érdeklik mint engem, van közös topik bőven és stb.

Ha valaki játszmázik és hülyeségeket talál ki, megjelenik egy csajjal, akkor utána azt fogja észre venni, hogy nagyon de nagyon hanyagolni fogom, pláne introvertáltként én amúgy is nehezen nyitok, ha kamuzol, kacsázol azt leolvasom, ha nem akkor sem foglalkozok vele, mivel semmi közöm hozzá mivel írtad, hogy alig ismeritek egymást, de csak az én oldalamról mutatom be a szituációt most, ha meg csak köszönő viszonyba lennénk, de van szimpátia, és úgy kacsázik, akkor meg pláne nincs közöm hozzá, de nem mondom, hogy belül nem bántana, de ha kiderül vagy olvasom a jeleket vagy tudom, mert megérzem, akkor utána nagyon kell teperned, hogy bízhassak benned. Minimum egy vallomással kezdhetnéd. De nehéz lenne nem gondolni azt, hogy ezt bármikor megteheted, szóval nálam ez nem pálya. Még akkor sem ha direkt csinálják, ha mondjuk ismeretlenül nem vagyok szimpi és nem adtam okot se, akkor meg pláne. Az ember egy idő után megtanulja leszarni, és nem érdekli az egész, mivel a másik ennyire nézte embernek és ennyire tisztelte az emberi jogait, vagy női mivoltát, és érzéseit.

Nem érzed a kacsa súlyát, de nagyon nagy súlya van, most még csak kis játszmák, és mindezt kacagva irod. Ezzel úgy mutatkozol be, hogy ha akarsz valakit akkor előtte lelkileg megkínzod, szóval nem tiszteled a nőt, a nőiességét, és lelkileg tönkreteszed ezzel, ugyanis vannak akik nagyon durván művelik ezt a fajta játszmát. Pl. azok az emberek akik nem a nőt akarják, hanem csak kihasználni, és ezért leveleznek velük, de más személyiségét használva. Azért remélem skype-on már videochateltetek.

Ha elfogadsz egy jó tanácsot, nem játszmázol, hanem önmagadat adod, és mivel attól félsz hogy megijeszted, hogy állandóan rá gondolsz, akkor nem rejtegetni kéne, hanem szépen lassan hozzászoktatni, pláne ha oda vissza hat a szimpátia.

Vannak akik vonzódás ellenére is úgy működnek, hogy barátilag ismerkednek előtte, akik meg csalódtak azok meg pláne hagynak időt. Minek sietni, és kihagyni a közös élményeket ahol jobban megismerheted a másikat.

Nagyon gyereknek érzékellek hogy ilyen idejét múlt játszmázásokkal próbálod meghódítani a nőt.

Minden nő különböző! Ami másnál birtokló effektust okoz, nálam csak azt érezteti, hogy nem én vagyok az a nő,vagy nem is akar igazán megismerni, pl. ha megjelensz egy másik nővel. Vagy a másik érzés, hogy nem vagyok elég jó és minek vesztegessem az időm, mert ha össze is jönne nem tartana sokáig mivel már az elején más nővel voltál, akkor meg minek túráztassam magam stb., és aztán jönne az az érzés, hogy én ennél jóval, de jóval többet érek emberként, hogy egy olyan játszmával foglalkozzak, ami csak azt üzeni, hogy nem tisztelnek, mint nőt, és utána keresgélhetsz, bár lehet megtalálnál, de nagyon kéne tisztáznod, hogy utána komolyan vegyelek. Csak mondtam egy példát az ellenkezőjére is.

Ne csinálj ostobaságot, inkább légy önmagad, merj barátilag ismerkedni, keresd napi szinten, de ne öt percenként, és ismerd meg. Ha introvertált ahhoz több idő kell míg alakul, a találkozó is. Ha nemet mond tiszteld, ha zöld a lámpa tegyél érte, de lassan.

De van akinek elég a nő, az inkább lelkesedésnek érzi, és nem tárgynak. A nő nem tárgy hogy játszmázz vele, de ugyanez vonatkozik a férfira is aki nem játszmázik, hanem tisztel.

Szerintem szánalmas játszmázással kezdeni már az ismerkedős fázist is. Tudatos, manipulatív tevékenység, ami baromi gáz, ne menj el ebbe az irányba.

Légy nyitott, ismerkedj normálisan és ne láss bele soha többet annál, mint ami van. Ennyi az egész titka. Az meg egy nettó f***ság, hogy az értelmes lányok szeretik a küzdést. Az értelmes lányok pont hátat fordítanak az első pillanatban, mert látszólag tojsz rájuk. Ha azt érzem, hogy valakinek nem vagyok fontos, akkor miért küzdenék?

Nem hiszem, ha a csalódástól akarnád megkímélni magad, akkor nem játszmáznál, nem is jutna ilyesmi az eszedbe, hogy hogyan tudnád prédának éreztetni magad, már bocs a fogalmazásért, hanem időnként mindig menekülnél vagy kihátrálnál, vagy nem is ismerkednél. Aki a sokadik csalódástól akarja megóvni magát, annak kedve is van hozzá meg nagyon nem is, van mikor azt érzi, hogy tök jó így azt csinálok amit csak szeretnék, nem kell alkalmazkodni, elszenvedni, ha nem fogadnak el úgy ahogy vagyok, rettegni attól, hogy elfogadják-e mindenével együtt, vagy elszenvedni, hogy ha valaki tetszik, akkor csak távolból tetszik, mert egy sokat csalódott ezt gondolná, hogy valószínűleg amúgy is kevés lenne az illetőhöz a személye, és stb. és stb., vagy megküzdeni azokkal az érzésekkel, hogy nem tudja, hogy akarja e vagy sem, a csalódásokból adódóan. Egy csalódott ember nem fog játszmázni és eszébe se jut se a kacsa, se a játszma! Egy csalódott ember megy a maga útján.

A baráti kapcsolatra esélyt adni csak úgy lehet, hogy komolyan veszed a másikat, kezeld ezt így, ha ebből több lesz mint baráti kapcsolat, mármint párkapcsolat, akkor az azt jelenti, hogy megvolt az oda vissza ható érzelmi kémia is, itt nem a fizikális kémiára gondoltam, de ez is kell hozzá, ha meg neked is vagy neki is más a befutó, akkor szépen elváltok és ennyi, mindenki megy a maga útján, bár ha csak az egyik részről csak fizikális kémia van, arra is van sajna példa, épp tegnap olvastam egy erős nő beszámolóját és jó tanácsát ezen példára is. Úgy, hogy a nő nem tudta, hogy van egy harmadik állandó is.

Tudod aki menekül, de próbálkozik cimbizni, az le akarja küzdeni a félelmeit, de van aki csak baráti kapcsolatokat szeretne építeni,mert úgy van ezzel a kérdéssel, ha jön akkor úgy is jön, és tudni fogja, ha nem akkor nem és azért menekül, mert mindenki bepróbálkozik ilyen is van, de aki menekül, de próbálkozik, ő nem is kapcsolatra gondol eleinte, az magától alakul természetes formában, ha valaki erőlteti, akkor taszító érzést vált ki a csalódott emberben, kb. ez olyan, mintha a természettől azt várnád télen, hogy ne legyen hó, szóval a sokat csalódott ember barátokra vágyik, pláne első körben. Ez a különbség, de nem játszmázik.

Te most magadnak is hazudtál sajna.

A kapcsolatok nem úszhatók meg csalódás nélkül.

Meg kell tanulni kezelni.

Illetve, ki kell szűrni azt, amiről már az elején tudod, hogy nagyon nem fog működni.