Ti szoktatok mások előtt büfögni?

Nem szoktam, még közeli hozzátartozók és barátok előtt sem, sőt egyedül is kínosnak érzem (tudom ez már túlzás, de ilyen vagyok).

Persze véletlenül is előfordulhat valakivel, ami természetes dolog, ilyenkor elnézést kell kérni, és továbblépni. Viszont amikor valaki direkt nagyot büfög mások között, különösen nyilvános helyen, az rendkívül primitív és undorító.

Egyszer volt, hogy véletlen bebüfiztem egy hatalmasat az utcán miközben a párommal sétáltam. Rámszólt, hogy ezt nem kellett volna 😁. De esküszöm hogy véletlen volt.

Igyekszem akkor halkan kiengedni a büfit, ha nincs ott senki, de otthon meg nem fogom vissza magam senki előtt.

Volt aki étteremben baromi hangosan bebüfögött egyett. Az egész család nevetett. Erre én is elkezdtem mosolyogni, mert vicces volt a szitu. De amúgy én nem csináltam volna. Ha a mi asztalunknál lett volna kínosan éreztem volna magam. Igyekszem visszafogni a szeleket mások előtt, de ha véletlen kicsúszik egy puki akkor csak mosolygok és arrébb megyek.

Próbálok olyan társaságba mozogni akik tudják minek hol van a helye, mikor min nevetünk, és mikor mi számít illetlenségnek, de azon felül ha véletlen meghallok az utcán vagy bárhol egy hangos fingot vagy büfit akkor max nézek egy nagyot, de elfelejtem.

Én nem; ha véletlenül -csukott szájjal- feljön valami szénsav, még egymagamban is önkéntelenül mondom, hogy jaj, bocs.

De másoknak, ahogy látom, semmi baja a kínai-keleti kultúra terjedésével. Mert ezt, sajnos, nekik köszönhetjük. Náluk még illetlenség is nem böfögni étkezés után, mert azt mutatod, hogy nem volt finom az étel. Diplomatáknak tanítják is, könyvek is írják.

Az alfélen távozó léghangokra még külön tárolózacskókat is árulnak náluk, nem tudom, nem is érdekel, hogy mi okból.

Visszavihetnék -magukkal együtt- a fordított szokásaikat is oda, ahonnan jöttek, komolyan.