Van ezzel más is így?

20/F

Nem találom a helyem a világban. Most szeptemberben kezdtem az egyetemet és nem rosszak a társaságok. De nincsenek komolyabb, mély, szorosabb barátságok. Tudom hogy ehhez még idő kell de annyira rossz hogy totál felületesek és csak bebaszva tudnak megnyílni az emberek és csak ez a fő téma ha ismerkedni próbálsz vkivel. És nem értem hogy hogy még mindig a ennyi idősen is a bebaszásosdi megy és hogy ez még mindig egy ilyen menő, kötelező dolog.

Nem beképzeltségből de már mások is mondták nem egyszer hogy lehet koravén vagyok. Nem tartom kizártnak mert anno 10.es és 11.es koromban bőven ki éltem ezeket a korszakaimat. És olyan rossz hogy már egyáltalán nem élem ezeket a "bulikat".

A másik nagy fő gondom meg hogy nem rég szakítottam egy elég hosszú, kemény kapcsolatból. És emiatt most még jobban egyedül érzem magam másfelől is. És ugye nyilván lehet mondani hogy egyetemen sok a ri..... itt aranyéletem lesz stb., hát persze lehetne is. De nincs erre most nagy igényem pláne egy nemrég megtörtént majdnem egy éjszakás esetem után. Egyszerűen nem tudom mit kéne tennem.

Egyfelől ilyen magánéleti gondjaim vannak, másfelől próbálok ismerkedni még több emberrel és mélyíteni, harmadfelől pedig ezeket mind olyan módon, olyan körülmények és emberekkel vagyok kénytelen megvalósítani amiket már egyáltalán nem tudok élvezni.

Van más is ezzel így vagy csak nekem van ilyen szerencsém ilyen helyzetbe kerülni?