Mit csinálnátok ezzel a szobatárssal?

Megéritek egymást.

Kibeszélitek, a háta mögött (ad1, nektkek nem szimpatikus emberrel minek álltok össze? Ad2, gerinc, babám, gerinc, ha valami nem tetszik azt a másiknak kell elmondani) és csodálkoztok hogy ő kihallgatja? Ezek szerint mégse olyan egységsugarú, ha tudja hogy kibeszélitek.

Legalább ha kipofázzátok a harmadikat, akkor tennétek ha nincs jelen, ha már ennyi sincs bennetek, hogy megmondjatok nekii hogy no way.

Ebben a sztoriban egyiktek se normális, én nőként undorodom az ilyen terrormacáktól mint ti hárman.

Ha nem tetszik valami, akkor nem a háta mögött kéne kipi csogni drága, hanem mondjátok meg neki, beszéljétek meg.

Ebben a sztoriban ti vagyok azok, akik nem nőttek ki az éretlen bunkó kategóriából.

Én inkább fiús lány vagyok, sminket kb szökőévente használok, selfie-t még soha életemben nem csináltam magamról /vagy legalább is nem direkt/, stb. De ettől még nem nézem le azokat a lányokat, akikre ezek jellemzőek...

Lehet, hogy egy kényes cicababának tűnik, de ezek alapján még mindig normálisabb lehet, mint te meg a hozzád hasonlóan tapló barátnőd.

Könyörgöm, mondjátok, hogy most maximum tizenegyedik osztályosok vagytok.

A másik, hogy mivel jóban vagy a szobatársaddal egy éve, és ilyen tipikus összezárós csajbarátságotok van, mindegy, ki jön közétek harmadiknak, gyűlölni fogjátok. De amúgy nem értem, mi olyat beszéltek meg a szobában, amit nem lehet előtte mondani? Ha pusmogni akartok valamit, akkor menjetek ki ti, fogjátok fel, hogy Ő IS OTT LAKIK, és nagyon szar lehet neki úgy élni, hogy két tejbetök misspinával van összezárva, akik folyton pusmognak meg másokat beszélnek ki. Más telójára meg nem "pillantgatunk", ha rezeg, mivel nem a miénk, és semmi közünk hozzá.

Ti sem vagytok jobbak, egy fokkal se, csak ti sajnos azt hiszitek magatokról, hogy de :/

Marha unalmas és roppant felszínes kis életetek lehet, ha titeket az izgat meg az háborít fel, hogy a lakótársatok saját magával meg a szabadidejével mit csinál.

Amilyen gusztustalanul kibeszélitek őt, én is azon lennék, hogy keresztbe tegyek nektek. Tipikusan olyan "bnők" vagytok, hogy teljesen mindegy, ki jön hozzátok harmadiknak, azonnal kiutáljátok már "ránézésre" és kibeszélitek.

Komolyan ennyire nincs saját életetek, hogy mindig azzal vagytok elfoglalva, hogy a csaj mit csinál? Tisztára mint az óvodában.

Fúj, de utálom a fajtátokat.

Én is kaptam anno ilyen szobatársakat, mint ti vagytok. Tipikus összegyógyult "öri barinők" vagytok ti is, pont mint az egykori szobatársaim. Beléptem az ajtón, kedvesen bemutatkoztam, majd úgy 10 perc elteltével már észrevettem, hogy nem kedvelnek, meg elkezdtek kibeszélni, holott szó szerint semmit sem csináltam, és még csak meg se szólaltam a bemutatkozáson kívül. Ők is azt lesték, én mikor mit csinálok. Aztán amikor megint engem szidtak a hátam mögött, akkor betelt a pohár. Amikor kijöttek a konyhába, közöltem a tuskókkal, hogy ha problémájuk van, azt nyugodtan mondhatják a szemembe is, nem kell gerinctelenül a hátam mögött, mert úgyis hallom. Ment a hápogás, majd megmondtam, hogy náluk dedósabb szobatársaim még soha nem voltak. Pont. Ment a hápogás, meg "jaj nem kell mindent komolyan venni", de érdemi választ nem tudtak adni semmire. Onnantól magasról lesz@rtam, mi van velük, meg mi zavarja őket.

Később elköltöztem, de visszahallottam, hogy az új szobatárssal is dettó ugyanezt csinálták, melynek az lett a vége, hogy a két csaj szépen elköltöztették egymás mellöl.

Ti is ugyanilyen gusztustalan egyedek lehettek. Még ha zavar is valami a lánytól titeket, azt soha nem mondanátok ám meg neki, mert az nem kényelmes, ahhoz gerinc kell, inkább undorító módon kibeszélitek non-stop a háta mögött. Ez pedig szánalmasan gyerekes.