Miért érzi úgy az ember ha a gyakran beszél a szüleivel csökken a szociális készsége?

A legtöbb szülő gyökér, és visszacsicskítja az otthon fészkében a drága csemetéjét 14 éves kiskamasz szerepbe, akinek otthon kuss a neve, és ne akarjon felnőttként viselkedni.

Ezért ennyi a rengeteg infantilis huszonéves...

Anyu-apu szépen visszakatapultálja őket a gyerek szerepbe, mert képtelenek felfogni, hogy a gyerek az nem egy statikus dolog, hanem minden életkorral új szerepek alakulnak ki.

A huszonévest már nem irányítani, meg leszabályozni kell, hanem tárgyalópartnerként, emberként kezelni.

Na ez nem megy.

Az ember pedig olyan lény, hogy hajlamos hozzáidomulni a keretekhez.

Ha 14 évesként van otthon kezelve, és semmi más opciója nincs máshol élni (esetleg nem is engednék, ami amúgy full abszurdum...) akkor bizony megreked, mert ennyi mozgástere van.