Mennyire baj, ha az embernek alig van szociális élete?
30 körüli pár vagyunk a párommal. Otthonról dolgozunk mindketten távmunkában, bejárni az irodába nem tudunk. A családhoz kb. kéthetente járunk haza, akkor sem övez túl nagy érdeklődés minket a legtöbb családtag felől. A testvéreink konkrétan tesznek a fejünkre, a többiek ímmel-ámmal beszélgetnek velünk. Távoli családtagok teljesen lekoptak az évek alatt, nagyon eltávolodtunk. Régi barátok vagy messze laknak, vagy már nem érdekeljük őket, így azok a kapcsolatok sincsenek már meg. Ha néha ráír valamelyikünk egy régi barátra, hogy fussunk össze valahol, általában le vagyunk rázva, vagy érdekes mód soha nem ér rá az illető (persze másokra igen)...
Új barátokat próbáltunk szerezni pl költözés után, az új helyen, de ezek a kapcsolatok is pár találkozás után érdektelenedni kezdtek, leginkább a másik fél részéről sosem láttunk igazi érdeklődést, inkább csak előnyöket vártak tőlünk. Ha meg nem volt haszon belőlünk, nem érdekeltük őket.
Gyakorlatilag a párommal szinte 0-24-ben együtt vagyunk, kéthetente egyszer megyünk a családhoz, korunkbeliekkel összefutás egy évben maximum 2-3-szor van, van hogy annyi sem. Egyébként néha összefutunk szomszédokkal, beszélgetünk itt-ott az emberekkel, de ez néha kevésnek bizonyul.
Viszont mivel anyagilag jól állunk, rengeteget kirándulunk, sok hobbink van, amik szinte folyamatosan lekötnek minket a munka mellett. Minden hétvégén rengeteget túrázunk, vásárolunk, sportolunk... nem unatkozunk szinte egy nap sem.
Kicsit olyan megértetlen emberek vagyunk, szeretünk tudatosan és lendületesen élni, amit mások nem nagyon szívlelnek és gyakran még kritikát is kapunk rá, mások meg irigykednek (pl hogy mennyit utazunk - évi kb. 3 nagy utazás + havonta egy-egy hétvége valahol külföldön). Mivel nem bírjuk az irigy és kötekedő embereket, akik beszólogatnak, miért szórjuk a pénzt hobbikra, miért utazunk annyit, miért nem eszünk ezt vagy azt, csak még visszahúzódóbbak leszünk idővel.
Szerintetek ez mennyire baj, hogy nem sok időt töltünk más emberekkel? Lehet így teljes életet élni?
válasza:Szerintem egyáltalán nem baj, nekem szimpatikusnak tűnik a leírt életmód.
Ott vagytok egymásnak, van hobbitok, jól megvagytok. Nincs szükség felszínes barátokra vagy érdek kapcsolatokra.
válasza:Aki független akar maradni, szabad életet élni, az fogadja el, hogy több átmeneti, felszínes ismerőse lesz, és kevesebb elmélyült kapcsolata megállapodottabb, több törődést, odafigyelést igénylő emberekkel.
Gondolo esetleg probléma lehet, hogy másoknál is össze vagytok kötve, egymással foglalkoztok, így sokkal nehezebb helyzetben van, aki “bevonna” titeket valamibe, mert nehezebben fogtok alkalmazkodni.
Emellett viszont nem értem egészen, miért ne lenne szociális életetek. Ha felszínesebb, futóbb ismeretség is, de a hobbijaitok kapcsán egy csomó emberrel kéne találkoznotok (mondjuk nem írtad, mik a hobbik - nyilván kirándulás, versenytánc, szabadtéri fotózás könnyebben hoz össze ismeretségeket, mint mondjuk a régi kocsik gyűjtése, ami magányos elfoglaltság és az emberek 1%a engedheti meg magának).
válasza:Álom élet. Bárcsak nekem lenne ilyen életem.
Utálok bejárni a munkahelyemre, és jópofizni a kollégákkal. Ráadásul párod is van.
Szerintem semmiből nem maradtok ki, az emberek többsége rosszindulatú és irigy.
Esetleg ha nagyon unatkoztok, kezdjetek el valami tanfolyamot. Én nemrég fejeztem be egy nyelvtankurzust, jó volt olyan emberekkel együtt lenni, akiknek ugyanaz a célja mint nekem (nyelvvizsga). Megvolt a közös téma és érdeklődési kör.
Becsüld meg az életed, nem sokaknak adatik ilyen.
válasza:Néha hiányzik, hogy mint a legtöbb korunkbeli, mi is eljárjunk kerti partikra, kávézni, vagy fesztiválokra a barátokkal. A régi barátok másokkal járnak, minket pedig sehova sem hívnak már, pedig régen szívesen mentünk, csak ritkán volt időnk rá. Most sincs kapacitásunk heti 4x együtt lenni barátokkal, de azért egy havi 1-2 alkalom beleférne bárkivel, de erre senkinek nincs igénye. Mindenki, mintha vagy sülve-főve akarna együtt lenni a barátokkal, vagy sehogy.
Amúgy a hobbik: túrázás, tenisz, fotózás - nem túl társasági hobbik. :)
Az is zavar néha, mikor látom, hogy más a testvéreivel milyen jó baráti viszonyt ápol, a miénkek meg kerülnek minket. Mindketten idősebb testvérek vagyunk és úgy vettem észre, a szülők minket használtak mindig bezzeg gyereknek, ezért a testvéreink kicsit fújtatnak ránk. Kb csak akkor találkozunk velük és a párjaikkal, ha a szülőkhöz megyünk látogatóba, amúgy fél év alatt egyszer nem kérdeznék meg, hogy vagyunk. Ha szerveznek valami kirándulást vagy bulit, abba mi biztosan nem vagyunk meghívva.
Jól lekötjük egymást és jó a kapcsolatunk a párommal, de néha, kb havi 1-2 alkalommal hiányozna az a jó baráti társaság, amiket másoknál látok. Hogy összeüljünk valahol 4-6-8-an és szórakozzunk.
válasza: válasza:Személyiség függő.
+Sokszor kiderül... Hmm inkább kérdezek:
Elvárod, hogy keressenek vagy kerested őket x rendszerességgel?
Ez se mindegy.
Olyannal én se foglalkozom, ahol nyitok sokszor a másik felé, de fordítva nincs érdeklődés.
Nos felületes embereket ki kell iktatni s nem pedig bánkódni.
S a személyiséged miatt csak te magad érzed s hiányolod a társaságot.
Ha az ismerkedés ellaposodik az elején s abba marad, azon se kell parázni.
Az ideális személyiségeket se egyszerű megtalálni, aki passzol a te körödbe.
Nekem a családból csak a mamám az aki mindig gondol rám s ezt nagyra értékelem.
A többi csak a pénz miatt jópofizik.
Amíg ahogy ők mondták "nincstelen senki vagy" addig csak egy oldalra söpört izé voltam nekik. Jah és ezt...egy 22éves lánynak mondták...
25 éves koromba alig fél év alatt a nulláról feltörtem 5 millióra alkotásaimmal. Egyből nyaltak segget...
Akkor hagytam őket hátra.
Addig levegőnek néztek, volt hogy annak a félévem elején lévő kisebb sikereket boldogan, naívan meséltem ... Közbe neki állt beszélni a másikkal vagy a fb-ot nyomogatni kezdte telón... " Jah bocsi, mit mondtál?" - ott hagytam s elmentem szobámba tovább alkotni.
Az életedet, ha sikerül számotokra bársony szönyeggé alakítani, az csak jó dolog, de
Azt a bársony anyagot folyamat meg kell tisztítani a rá tapadó kosztól/szösztől.
Az a kosz pedig a negatív emberek s lealacsonyító irigységük...stb.
Volt egy olyan szituáció, amikor szülőm durván megjegyezte, mi az hogy 10millás autót vettem...miért nem vettem 1milla alatt...
Annyit mondtam: az én életem, az én pénzem, amiért én dolgoztam meg nem pedig te.
Azt elárulom, hogy a drogos kistesómnak mindent megadtak, még autót is...tőlem meg sajnálják azt is amit elértem.
Párommal hátra hagytuk a felületes embereket, mert csak negativitás áradt belőlük s hidd el: jobb ez így.
Igaz, nekem sose volt vágyam a társaság.
Személyiségtől függ, hogy jó vagy rossz-e, ha nincs.
Nekem elég az is, ha beülök kávézóba párommal s el-el beszélgetünk a tulajjal (egyik rendszeres vevőnk).
Vagy a kíváncsiskodó emberekkel, amikor vázlatokat készítek kövi termék ötletekről.
Nem kell buslakodni, hanem értékelni azt amid van s véghez vittél!
Kívánom továbbra is, hogy legyen még több sikeretek!
S takaritsátok le azt a bizonyos bársony szönyegeteket!
Jobban fogod magad érezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!