Nektek volt már fanatikus rajongótok? Ha igen, hogyan szereltétetek le?

Az én történetem anélkül, hogy belemennék a részletekbe (nehogy magára ismerjen, ha ne adj' Isten látogatja ezt az oldalt): könyvtáros vagyok, kb. egy éve heti rendszerességgel a nyakamra jár egy olvasó, aki bár tudja, hogy párkapcsolatban élek, ajándékokat hoz (nem tudom lebeszélni róla, úgyhogy bedobom a közösbe), "figyel" engem (komolyan, néha ijesztő, mit számon nem tart rólam - és még el is árulja, hogy miket tudott meg), és látványosan össze van törve, amikor nem érek rá csevegni vele, és "elhajtom" (udvariasan, persze). A gond az, hogy nem erőszakos, csak fárasztó, én pedig nem akarok durva lenni vele, … és igaziból - mivel könyvajánlást is kér - nem is lenne ellenemre a beszélgetés (mondjuk havonta tíz perc), de az, hogy hetente jön, és monoton hangon hosszan beszél magáról (volt, hogy közel negyven percen át feltartott), eléggé bosszantó tud lenni. :( Ja, és a legszebb az egészben, hogy tökéletesnek gondol engem :D , és gyakorlatilag beleszeretett egy nemlétező nőbe. Én ugyanis köszönőviszonyban sem vagyok azzal, akinek/amilyennek látni próbál...

Nektek volt már dolgotok hasonlóan levakarhatatlan férfival? Mi a teendő, ha le akarom építeni, de nem durván, mert érzékeny lelkű, és alapvetően jóindulatú?