Nektek volt már fanatikus rajongótok? Ha igen, hogyan szereltétetek le?
Az én történetem anélkül, hogy belemennék a részletekbe (nehogy magára ismerjen, ha ne adj' Isten látogatja ezt az oldalt): könyvtáros vagyok, kb. egy éve heti rendszerességgel a nyakamra jár egy olvasó, aki bár tudja, hogy párkapcsolatban élek, ajándékokat hoz (nem tudom lebeszélni róla, úgyhogy bedobom a közösbe), "figyel" engem (komolyan, néha ijesztő, mit számon nem tart rólam - és még el is árulja, hogy miket tudott meg), és látványosan össze van törve, amikor nem érek rá csevegni vele, és "elhajtom" (udvariasan, persze). A gond az, hogy nem erőszakos, csak fárasztó, én pedig nem akarok durva lenni vele, … és igaziból - mivel könyvajánlást is kér - nem is lenne ellenemre a beszélgetés (mondjuk havonta tíz perc), de az, hogy hetente jön, és monoton hangon hosszan beszél magáról (volt, hogy közel negyven percen át feltartott), eléggé bosszantó tud lenni. :( Ja, és a legszebb az egészben, hogy tökéletesnek gondol engem :D , és gyakorlatilag beleszeretett egy nemlétező nőbe. Én ugyanis köszönőviszonyban sem vagyok azzal, akinek/amilyennek látni próbál...
Nektek volt már dolgotok hasonlóan levakarhatatlan férfival? Mi a teendő, ha le akarom építeni, de nem durván, mert érzékeny lelkű, és alapvetően jóindulatú?
válasza:Attól, hogy érzékeny lelkű, hülyének még nem kell lenni. Sosem értettem, hogyan nem érzik az emberek, hogy kívánatos-e a társaságuk, vagy nem, szerintem ez mindig teljesen egyértelműen kiderül.
Aki tehát ezt nem veszi észre, az már gyanús, hogy baj van a toronyban. Sokszor vagyok magányos én is, hívtam már el fodrászcsajt találkozni pl, de amikor csak annyi volt a válasz, hogyjaj nem érek rá, és a metakommunikációja sem sugallt további érdeklődést, már tereltem is vissza a beszélgetést semleges vizekre.
Ez az ember nem feltétlenül jóindulatú, mert kihasználja azt, hogy te kvázi nem küldheted el, mert ugye az olvasókkal jófejnek kell lenni.
Tehát a megoldás, hogy nagyon udvariasan, de annál határozottabban, kertelés és virágnyelv nélkül el kell neki mondani, hogy nagyon szívesen adsz neki ajánlásokat, de neked ez itt egy munkahely, és nem érsz rá pár percnél többet beszélgetni, és nem is akarsz. Ha ezt a kérésedet nem tartja tiszteletben, akkor megteszed a szükséges lépéseket. Na itt fog majd kibújni a szög a zsákból, hogy mennyire "kedves és jóindulatú", aki valóban az, az bocsánatot kérve észbekap, és nem zaklat többé. Sajnos van egy érzésem, hogy nem így lesz. Párod jelenjen meg sűrűn a munkahelyeden, hátha az is segít.
Utolsó, köszi a választ! Az a vicces, hogy én már meghúztam a határokat - az elmúlt egy évben bőven volt rá alkalmam -, tudatosítottam benne többször is, hogy a mi kapcsolatunk csak és kizárólag olvasó-könyvtáros viszony, és hosszú ideig nem tarthat fel stb.-stb., ezt látszólag tudomásul is vette, a következő egy-két alkalommal esetleg figyelt is rá, de aztán megint ugyanúgy folyt minden tovább. Ráadásul azt is megígértettem vele karácsonykor, hogy többet semmit nem hoz (egy tábla csoki elment volna, azt az ember más, kedves olvasótól is kap, de ő bazi nagy csomagot hozott mindenféle drága csokival megpakolva), húsvétkor még emlékezett rá, de aztán jött a névnapom, addigra "elfelejtette", megint megajándékozott, és nekem muszáj volt elfogadnom, mivel nem tudtam visszaadni neki (nem vette át, és erősködött, hogy ez a legkevesebb, amit adhat és hasonlók). Azt hiszem, érzelmileg is zsarol. Volt, hogy sikerült megsértenem, mert pár hónapja kért vmit, és arra én kategorikusan nemet mondtam, de ahelyett, hogy lepattant volna rólam, legközelebbre megenyhült, és ott folytatta, ahol abbahagyta. :/
Szóval, nem egyszerű.
válasza:Igazad van. :( Ebben csak az a nehéz, hogy teljesen rám kattant, függ tőlem, és neki ez a heti egy beszélgetés várva várt esemény...
Amúgy a kollégáimat is zavarja, hogy engem szóval tart. És ők eléggé távolságtartók vele... (Próbáltam már átpasszolni kollégához, de azt mondta, nem szívesen kérne olyantól könyvajánlást, aki nem szimpatizál vele.)
Na, mindegy. Köszönöm a választ! A vége úgyis az lesz, hogy marad minden így, míg be nem csajozik. :D (Amire sajnos kevés esélyt látok. Pedig ránézésre nem csúnya, tök átlag. Csak úgy érzem, nincs benne indíttatás az ismerkedésre, mert jól elvan velem...)
válasza:Ragaszkodj az átpasszoláshoz: "én viszont nem szeretnék Önnek több ajánlást adni, ha gondolja várja meg a kollégám, ha nem megfelelő, akkor sajnos nem tudok segíteni. Azon az asztalon mindig ki vannak rakva az újdonsâgok és ajánlások, legyen szíves ott nézelődni"
Ha valaki nem érti a szép szót, és nem érzi, hogy hol a határ, akkor miszâj keményebb lenni. Neked jogod van soknak érezni, amit ő csinál, az pedig nem a te bajod, ha szerinte nem sok.
válasza:Még egy dolog: kerek perec mondd el neki, hogy neked kellemetlen, amit csinál, úgy érzed, nem tisztel téged, hiszen semmibe veszi, amit kérsz tőle: csak hoz ajándékot, csak feltart, stb.
Ha pedig jön a "miért, akkora nagy baj, hogy kedves vagyok?" duma, akkor arra szemrebbenés nélkül lehet válaszolni, hogy igen, baj! Mert te direkt kérted, hogy ne csinálja! Ő egy idegen ember, akinek semmiféle elszámolással nem tartozol, egyszerűen csak hagyjon békén.
Átmehetsz durvába is, ha erősködik: miért jó az neki, hogy te csak szánalomból beszélgetsz vele?
Tudom, hogy igazad van :( , mert feltart, fárasztó stb., csak olyan rossz érzés, amikor valaki Tőled függ, és Neked "csak" annyit kell tenned az ő boldogságáért, hogy heti egyszer eltűröd a hülyeségeit, ő pedig máris tök boldogan távozik... És olyan rossz csalódást okozni (ugyanis volt már, amikor nem voltam jó passzban, és eléggé rideg voltam).
Csak az a röhejes, hogy ez egy középkorú, felnőtt férfi, aki nem tudja felmérni, hogy ez az égvilágon sehova nem vezet. Jön a süket szöveggel, hogy a barátjának tekint, de kolléganőim is mondták, hogy egyértelműen udvarol, azért fényezi magát egyfolytában.
Na, szóval tök szerencsétlen helyzet. És attól tartok, ő nem próbál ismerkedni másokkal. Pedig csak akkor tudna lekattanni rólam (sztem), ha más a helyembe lépne..
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!