Mit tegyek, ha a szüleim el akarnak tiltani a tanáromtól?

Tanácsot adni sajnos nem tudok, de leírom a saját tapasztalataimat:

Tanár vagyok, vannak magántanítványaim is. Többségük egy idő után megnyílik nekem, elmesélik a problémáikat, szóval egy kissé pszichológussá is válok ezekben a kapcsolatokban. (Nem egyedi, szinte minden tanár ismerősöm, aki vállal magántanítványokat, hasonlókról számol be.)

Márpedig ha az ember pszichológushoz jár (akár ténylegesen, akár csak talál egy olyan személyt, aki megérti, meghallgatja), akkor előbb-utóbb bizony elkezd változni a többi a kapcsolatában, kiállni önmagáért, képviselni a saját érdekeit. Ez törvényszerű. Ahogy az is, hogy erre a családja rosszul reagál. Ez felnőttkorban is így van, egy pszichoterápia természetes velejárója a szülőkkel való konfrontáció, bármilyen életkorban. Az sem ritka, hogy a "pszichológust" hibáztatják emiatt. Konkrét tanácsot azért sem tudok adni, mert a személyiségfejlődés része, hogy kialakítsd azokat a stratégiákat, amik a te családodban működnek, hogy a szüleid képesek legyenek figyelembe venni az elképzeléseidet. Itt most nem a tanárodról van szó, hanem rólad! Arról, hogy van valami, amit szeretnél és ehhez meg kellene nyerned a szüleidet is. Próbálj meg érvelni, de főleg: beszélj az érzéseidről! Idővel ki tud alakulni a szülőkkel egy olyan kapcsolat, amiben figyelembe vesznek.

De a lényeg az, hogy ez nem a tanárodról szól, ne érte állj ki, hanem önmagadért!