Le lehet diplomázni egyedül, segítség nélkül?

Hű de gyorsak vagytok :D

Köszi, így kicsit jobban érzem magam. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy nehezen kapnék segítséget, mert mindig én voltam a "furcsa csaj", mindig kilógtam a sorból és ezt annyira megszoktam, hogy elvagyok a magam kis világában, csinálom a dolgaimat és nem igénylem közben senki más társaságát, teljesen önállóan dolgozom. Az a fajta vagyok, aki ha nem ért valamit, nem a tanártól kérdez, hanem inkább hazamegy és kutatómunkába kezd. El sem tudom képzelni, hogy bárkihez odamenjek jegyzetmásolgatási szándékkal, egyszerűen azt se tudnám, hogyan szólítsam meg.

Nagyon köszi a további válaszokat! 8-as, reményt öntöttél belém, neked külön is és örülök, hogy jól haladsz :)

Egyetemre még nem jártam, szóval nem látom át teljesen a rendszert. Éppen ezért is kérdeztem, ismerősöktől anno olyasmiket hallottam, hogy együtt tanultak, jegyzeteket cseréltek, dolgoztak ki együtt, a szakdolgozatról nem is beszélve és hogy ezek nélkül sosem mentek volna át a vizsgákon. Bejárni természetesen bejárnék, hiszen máshogy nem tudnám pótolni a jegyzeteket.

6-os, sajnos nem 20, hanem 30 éves vagyok. Most jöhetnék itt a drámai múltammal, de nem azért vagyunk itt. Mindennek megvan a maga oka, annak is, hogy miért most kerülnék vissza az iskolapadba, annak is, hogy miért lettem ilyen fura. Nem a csalódottság beszél belőlem, hanem a tapasztalat. Éppen annyira vagyok kompatibilis az emberekkel, mint egy autista reptilián :D Nem utálom őket, csak jobban szeretem őket messziről figyelni, nem igénylem a társaságukat és pont addig jó nekik. Sosem tanultam meg és egyenesen utálok csevegni, fáraszt az üres beszéd. A szótlanságom miatt általában elkönyvelnek sznobnak és kizárnak minden körből. Ha ez nem így lenne, akkor sem csinálok semmi olyat, amit normális emberek szoktak, nem úgy látom a világot, ahogy ők, nem normális a napirendem (hajnali 4-kor járok futni, így a tyúkokkal fekszem), nem normális az étrendem (gyakorlatilag nem ülök be sehova, max. mások kedvéért, akkor is rosszul leszek tőle) és minél öregebb vagyok, annál türelmetlenebb, kompromisszumképtelenebb leszek. Sokan állati unalmasnak tartanak, amíg ki nem nyitom a szájam úgy istenigazából. Amolyan őrült tudós alkat vagyok - kompetenciáim alapján anno ügyvédi pályára szántak volna, de sajnos egyéb okokból nem lettem volna rá alkalmas -, a véremben van a vitázás, imádok észérvekkel dobálózni és szörnyen bele is tudom hergelni magam a dologba. Valószínűleg tudat alatt keresem is az ilyen helyzeteket, mert képes vagyok tíz perc alatt kiakasztani mindenkit, aki nem hideg, érzelemmentes logikával gondolkodik, mint én. Nincs az az isten, hogy találjak olyan embert, aki képes egy napnál tovább elviselni és ez így van rendjén, azt hiszem.

Éppen e két okból választottam végül kertészmérnökit: a klímaváltozás miatt igencsak jól jöhet még ez a tudás és a növényekkel amúgy sem kötelező beszélgetni :)