Van olyan osztálytársad, aki mindig egyedül van és nem beszélget senkivel? Hogy viszonyultok hozzá?

Én ilyen voltam. És úgy viszonyultak hozzám, hogy lelki terrorban kellett élnem 8 éven át.

Sehogy, mert nem ismerem. Idegen talán jó szó.

Volt olyan osztálytársam aki a 3 év alatt egyszer se szólalt meg . Max csak a tanároknak , röviden . Nem foglalkoztunk vele , mint ha ott se lett volna . Nem hinném h ezért piszkálni kéne valakit . Bár szerintem az se jó dolog h valaki ennyire zárkózott legyen .

Én ilyen vagyok és ez a 4.évem gimiben, most vagyok 11.-es. Volt egy előkészítő évem is. Hát őszintén szólva, pontosan nem tudom mit gondolhatnak rólam, de annyi biztos, hogy furcsának tartanak. Én sem szólok soha senkihez, kivéve ha fontos kérdésem van valakihez vagy ha kérdeznek engem. Nem direkt alakítottam így, hogy elzárkózzak a többiektől, csak így sikerült. Miután elballagtam általánosból, megfogadtam magamnak, hogy változtatni fogok, nyílt és érdeklődő leszek majd az új osztálytársaim felé. Azonban amikor bekerültem közéjük, úgy tűnt, hogy senkivel nem lenne meg az összhang. Nem mondanám, hogy annyira más lennék, mint a korosztályom. Hasonló stílusú zenéket (is) hallgatok, én is mindig ügyelek az öltözködésemre, próbálok csinosabb ruhákban járni, mint pár éve, de sosem hordok semmi kihívót. Én is sokat babrálom a telefonomat, főleg ha nem vagyok itthon és nem áll rendelkezésemre más tevékenység, amivel elfoglalhatnám magam. Viselkedésben, személyiségben mégis lényegesen különbözöm az átlagtól. Valamiért mindig is feszélyezve éreztem magam emberek között, nagyon nehezen kezdeményeztem beszélgetést. Ha nagy ritkán mégis összejött, akkor is csak hebegtem-habogtam. Utálok a középpontban lenni, nem szeretem, ha rám terelődik a figyelem.Amikor például suliban felszólítanak legszívesebben eltűnnék vagy csak simán ki sem nyitnám a számat. Biztosan nem tuják felfogni a többiek hogy lehet valaki ennyire zárkózott és hogy nem bír valaki folyamatosan csacsogni. Én meg megmondom őszintén őket nem értem hogy csinálják, szóval ez ilyen. :D Néha azt kívánom bárcsak lenne hozzám hasonló lány, fiú az osztályban, akivel szünetekben jól lennénk, beszélgetnénk, de igazából már megszoktam, hogy csak hallgatok. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy a gimis éveimnek már több, mint a felét végigcsináltam és ha eddig kibírtam, akkor a maradék idő sem okozhat gondot. :) 18/L

Én is ilyen voltam engem le se szrtak jó volt ez így. Egyszerűen nem akartam kapcsolatot létesíteni senkivel. Ez 24 évesen változott meg. És miután akartam kapcsolatot létesíteni más emberekkel, pár év alatt széles baráti köröm lett. Szerintem hagyjátok. Majd ha akar, akkor kapcsolódik. Miért lenne ez ilyen evidens? Hogy barátkozik mindenki mindenkivel. A világ alapvetően frusztrált, és erőszakos. Ugye ma az számít normának ami őrült. (meg hát nem csak ma) Rengeteg elkrt családfa, ahol a rokonságból nem találsz egy ép embert. Fiatalon azért elég gyakori hogy valaki ebből az egészből nem kér. És érthető. Ha szerencséje van akkor majd kinövi.

4es vagyok, igen ötös, nekem a tökéletes lány olyan lenne aki nem instázik meg nem többszáz ismereősével haverkodik, hanem visszahúzódó mint én és velem foglalkozik. Tudom millióból egy.. Ki tudja talán még életembe megtalálom :D