Van olyan osztálytársad, aki sose beszél?

*Jelentkezik, szinte kiesik a padból*

Jelen esetben én vagyok a csendes/visszafogott/nemlétező/pszichopatanövendék/sorozatgyilkos-tanonc/különc/földönkívüli/ki tudja, még hány jelzőt ragasztottak rám, aki magától sosem beszél, senki nem tud róla semmit, bla-bla-bla. Sosem éreztem jól magam abban az osztályközösségben, ahová járok (már mindössze nem egészen 2 hétig <3), mindenkinek a cigi, pia, fű és egyéb drogok a fontosak, meg a pasik, a divat, a smink, na meg egymás kibeszélése a háta mögött. Én eleinte tök nyitott voltam (magamhoz képest, mivel introvertált vagyok), nem akartam rossz kapcsolatba kerülni velük. Jelenleg egy kényes egyensúly áll fent köztünk, én nem beszélek velük (helyette más barátaimmal múlatom az időt), és ők sem traktálnak a marhaságaikkal. Sajnos nehéz úgy beilleszkedni, akármilyen közösségről is legyen szó, ha az adott témák, amik a közösséget foglalkoztatják, engem nem érdekelnek, ráadásul a jellememből fakadóan "magányos farkas" vagyok, igénylem a csendet, a nyugalmat és az egyedüllétet. Persze én is tudok a sorozatokról meg miegymásról beszélni, de ezek a beszélgetések unalmasak, értéktelenek, üresek számomra, és nem tudok vele mit kezdeni, de konkrétan kiakadok, hogy ennyire semmitmondó dolgokra fecséreltem az időm, mikor annyi teendőm van még.

Nem sikerült olyan rövidre, mint szerettem volna, de remélem, megértetted, hogy miért nem beszélek velük. Dióhéjban annyi a történet tehát, hogy közös témánk nuku az osztállyal, ezért nem pazarlom sem az ő, sem az én időmet azzal, hogy beszélgessünk. Iskolában is akadnak haverjaim, akikkel elvagyok, azonban a legjobb barátom és a baráti társaságom másik városban lakik, de ők legalább tényleg olyan barátok, hogy élmény velük lenni, soha nem tudnám megunni, elfelejteni őket (főleg, hogy a legjobb barátommal már születésünk óta barátok vagyunk /egy évben, egy napon születtünk/).

A végére kicsit személyesebb lett a mondandóm, de fontosnak éreztem leírni, hogy bár az osztályban ha lehet, mindenkit kerülök, az életben viszont meglehetősen erős, hosszú barátságokat ápolok. :) Tehát, nálam az osztályom a probléma, nem az emberek. :)