Szerintetek hogyan köszönjem meg a fiam osztályfőnökének?

A fiam egy tehetséggondozó programban tanul. És én az első napon, mikor kilencedikes volt, azt hittem az osztályfőnökükről, hogy ő is gyerek, aztán megtudtam, hogy egy negyvenes férfi. :D

Tetoválások, piercingek stb.

Mármost ő nagyon nagy hatással van a gyerekekre. AZóta eltelt két év, és ahogy durvulnia kellett volna a tapasztalatom szerint a kamaszkor, úgy vált a fiam egyre könnyebben kezelhetővé. És az osztályból a többi szülő is így gondolja. Van pl. egy lány, aki a végletekig zárkózó volt, és az idei évben nagyon sokat foglakozott vele ez a tanár, és szinte teljesen kinyílt. Mosolygós lett, kedves, kommunikatív stb.

A jelmondata, amit elmondott az első szülői értekezleten: "Azért, mert valaki képtelen egy kamaszt kezelni, mert nem ért hozzá, azért még nem a kamasz a hibás." És láttam már munka közben, és egyszerűen elképesztő. Hogy a két perce még hangos, durva kamaszok hogyan válnak hirtelen kezelhető, együttműködő fiatalokká az óráján.

Alapvetése, hogy soha nem ítélkezik ember felett. Látszik, hogy önmagával a legteljesebben ki van békülve, és ezt a belső békét és mély önismeretet milyen hatékonyan tudja a munkájában hasznosítani.

És tényleg óriási hatása van a fiamra, és ez a lényeg.

Mióta többet beszélnek: sokkal pontosabb, szinte óramű pontossággal érkezik a megbeszéltek szerint. Nyitottabb, sokkal többet van velünk. Kevésbé ingerlékeny, lehet vele értelmes és építő vitát is folytatni. Beszél az ÉRZÉSEIRŐL!!!! És ez hihetetlen, mert nagyon nehezen beszélt róluk korábban.

AZtán ott van az is, hogy ennek a tanárnak az a célja, hogy idézem: "Mielőbb felesleges kolonc legyek az önök és a gyermekeik nyakán."

És ezt úgy kell érteni, hogy olyan többletet akar biztosítani a nevelésben, hogy a gyerekek minél előbb érzelmileg és értelmileg is képesek legyenek mindenféle segítség nélkül helytállni.

És itt van a lényeg. Van az osztályban tanuló gyerekek szüleivel egy Facebookos csoportunk.

És mindenki egybehangzóan azt gondolja, hogy idén nagyon-nagyon-nagyon durva változások voltak a gyerekekben, és szinte kivétel nélkül minden változás pozitív volt.

A fiamnál meg tényleg óriási a változás. És látom, hogy így mennyivel boldogabb, mennyivel kiegyensúlyozottabb, mint eddig volt. Egyik gyerekem se volt ilyen nyugodt kamasz, így 17 évesen meg pláne. :D

És nem tudom, hogy kéne ezt az osztályfőnökének megköszönnöm. Mert ez nem az én szülői munkám volt. Ő elvégezte azt a munkát, amit nekem kellett volna, de nem tettem. És tudom, hogy ez az én részemről nem szép. De letett valamit a gyerekemért az asztalra. Ezért pedig nagyon hálás vagyok neki.