Akiket zaklattak iskolában/középsuliban azok elmennek osztálytalálkozóra?

Egyet értek az utolsóval.

Egyébként engem biztos, hogy senki nem fog meghívni, mert már egyikükkel sem tartom a kapcsolatot. Nem zaklattak sosem, de kilógtam a tömegből a csendes, azonban nonkonformista személyiségemmel. Nem is éreztem magam velük soha igazán jól, így, ha hívnának, se mennék.

Én gimis vagyok, de nem fogok, mert vagy nem/alig beszélünk vagy piszkált/utál.

Az általánosban szétszivattak, mai napig utálom őket, próbálom minimálisra szűkíteni az érintkezést (50 órát ugyanott végzem sajnos, mint ők, de a sok sz.rházi miatt nem fogok lemondani a helyről, mert egyébként az ottani önkéntességet még élvezem is, azt az pár órát pedig kibírom, én az épület egyik végében, ők a másikban).

Az ált. osztálytalálkozóra az ofőm hívott, egyszerűbb indoklás nélkül közöltem, hogy "Nem".

Soha többet nem akarom látni őket, és amint végzek az 50 órával, nem is fogom remélhetőleg, lelépek.

Kérdező, nem tudom az életkorodat, de igazából nem is lényeg.

Már 32 éves felnőtt férfi vagyok, és visszagondolva úgy 14+ évet a középsulis időkre, nekem is az volt a döntésem, hogy hagyom a francba. Általános iskolai talira elmentem úgy 10 éve, de mindenkitől az a szöveg ment, hogy ki mire vitte milyen magas beosztásban dolgozhat, hány gyereket nevel már stb... Szóval ettől a versengéstől meg hányok.

A középsuli borzasztóbb volt ott céltábla voltam napi rendszerességgel 1-2 nagyarcú gyereknek (teljesen fiú osztály volt).

Anno nekem se tellett márkás ruhákra, na meg egyedül nekem volt olyan "rockos" kinézetem abban az időben (hosszú haj + bakancs + zenekaros pólók).

Emiatt is ki lettem nézve meg csesztetve. Ok, megvoltak a saját haverjaim OSZTÁLYON KÍVÜL, meg csajoztam is sokat. De a mai napig nem felejtem el ennyi idősen sem azt a sok szitut, hogy hányszor megaláztak. Nem volt abszolút összetartó osztály sem.

Mai fejjel visszagondolva, így hogy a munkahelyen is mindenkivel megtalálom az összhangot, a hiba nem bennem volt. Az egész iskola is egy alja hely volt. Mai fejjel már el se kezdeném oda a jelentkezést. És azt sajnálom a legjobban, hogy a diákéveim ilyen ótvar közegben voltak.

1 sráccal tartom a kapcsolatot mai napig, vele haveri viszonyban voltunk, de változnak az idők manapság már ő is családapa lett.

De valamilyen szinten ezekből a dolgokból levon az ember következtetést. Ezek is az ÉLET leckéi közé tartoztak, úgy hiszem.

Nem tudom téged mivel aláztak meg, de ha a tanulságot le tudja a dolgokból vonni az ember, azzal is bölcsebb lett, kiket vagy milyen helyeket érdemes messziről elkerülni legközelebb.

Meg ami a legfontosabb az ember legyen tisztába saját értékeivel.