Kedves Pedagógusok! Főleg általános iskolaiak. Miért kell minden szegényebb sorsú diákot megalázni már rögtön a nyári szünet után? A többi lent de ez egy gyakori jelenség a szegény emberek megalázására.

Én legalább olyan büszkén meséltem, hogy a mamánál nyaraltunk x hetet unokatesóimmal, mint más a tengerpartot. És ezerszer jobb élményeim voltak a barátokkal minden nap látogatott Duna-zátonyról, mint másnak az 1-1 nap aquaparkról.

Sátoroztunk Duna-parton, kert végében, utca végén üres telken, bicikliztünk az úttesten térdig érő árvízben, teknőst, békát fogtunk, parkerdőbe kerékpároztunk, szalonnát sütöttünk...

Nem pénz kérdés, hogy az ember mit hoz ki a nyárból/szünidőből, hanem család és törődés kérdése.

Lehet úgy nem menni sehova is, hogy tele van élménnyel. Én is megteszem a kisfiammal, és nem vagyonokba kerül 1-1 klassz nap.

Én teljes mértékben megértem a kérdezőt.

Mivel egy tanár tanul pszichológiát az egyetemen, tudhatná, hogy vannak kisebbségi komplexussal rendelkező gyerekek.

Sőt, kedves kérdezők, bármennyire is furcsa léteznek ezek az embertípusok felnőtt életkorban is. (lehet, pont a fent említett ok váltotta ki)

Sajnos a tehetősebb családból származó gyerekek előnnyel indulnak. Egyrészről, a szülök műveltebbek ezáltal hasonló értékrenddel rendelkeznek, mint egy pedagógus. Egy szegény, munkanélküli, alkoholista családból származó gyerek, aki még a Balatont sem látta, hátrányosabb helyzetben van.

Szerintem egy tanárnak nagyon fontos ezt diszkréten kezelni, talán fontosabb feladata is egészséges felnőtteket nevelni, mint az 1x1-et megtanítani. Ettől lesz valaki jó pedagógus nem csak leadni az anyagot kell.

Én középiskolában éreztem a kirekesztést. Nem jártam nyaralni külföldre, de belföldre sem nagyon. Nekem is unalmasak voltak a nyarak én sem tudtam semmiről ősszel beszámolni, sőt angol órán sem tudtam arról beszélni, hogyan kell a repülőtéren becsekkolni. Tessék itt egy élő példa. Mindez lassan 20 éve volt, már nem zavar, de akkor igenis zavart.