A tanárok miért nem szeretik a kiközösített gyerekeket (részletek lent)?

Te kedvelnéd azt aki megkeseríti az életedet? Pontosan ilyenek az ilyen problémás gyerekek.

Megvédeni pedig azért védik őket, mert ugyanakkor az is természetes, hogy a gyengébbet védeni kell.

És persze amit szabad jupiternek, nem szabad a kisökörnek, ezért nem hagyják hogy a diákok leckéztessék a különcöt helyettük.

Jó kérdés, én is tapasztaltam már ezt a saját bőrömön is, meg más kiközösített diákokon is.

Pl. okj-n tanultam és volt egy csaj az osztályban, akinek tényleg komoly mentális gondjai voltak (valakitől pl. azt hallottam, skizofrén. Nem tudom, igaz-e, de egy osztálytársam ismerte régebbről és bár nem akarta konkrétan elmondani, mi a baja, de mondta, hogy már kezelték pszichiátrián is a lányt, szóval tényleg eléggé rottyon volt mentálisan és lelkileg is). És a lényeg, akárhányszor szóba került, a tanárok is mindig forgatták a szemüket, meg aki még esetleg nem hallott róla, annak elmondták, hogy amúgy a szóban forgó csaj már 4. éve jár erre az egy éves képzésre, mert olyan hülye, hogy sose tudja megcsinálni és most is biztos kihullik majd pár hónapon belül, de ezúttal valószínűleg végleg ki is rúgják hál' istennek, meg ilyesmik...Meg volt pár osztálytársunk, akik szétszivatták a lányt és néhány tanár röhögött velük együtt, mikor beszóltak neki vagy a háta mögött figurázták ki..

Valamint most is van egy osztálytársam, akinek szintén mentális gondjai vannak, tuti nem egészen ép szellemileg se, meg mintha egy kis autizmus is befigyelne nála, és ezt mások is észrevették már. Na őt is szidja nekünk pár tanár a háta mögött, hogy mennyire buta (pedig nem hinném, hogy csóri tehet róla), meg amikor páran elkezdenek róla beszélni, hogy jajj milyen hülye már, meg múltkor is ezt meg azt csinálta, a tanárok ezen is röhögnek, meg mesélik a saját élményeiket ezzel a gyerekkel...

Én arra gondolnék, talán az ilyen tanárok ezzel akarnak imponálni a diákoknak, hogy velük együtt utálják a "közös ellenséget". Vagy csak simán s3ggfejek. Mindenesetre szerintem elég etikátlan pont egy tanártól, hogy nem hogy rászólnának a piszkálódókra, vagy legalább csendben maradnának ilyenkor, még röhögnek velük együtt a piszkált diákon..

Én például világ életemben egy szörnyszülöttnek képzeltem magam, akit valamiért kerülnek az emberek. Egyszerűen látom, érzem, hogy a többség nem akar semmilyen verbális kapcsolatba kerülni velem. Felnőttként már pont leszarom, de gyerekként kifejezetten rossz érzés volt, hogy velem nem tudtak/akartak mit kezdeni a tanárok. Látszott rajtuk, hogy na itt a csendes gyerek, húzzon már el és kész. Bezzeg az engem terrorizáló "menőkkel" kifejezetten jóban voltak, beszélgettek. Ez nekem nagyon fájt.

Vagy rendszeres eset volt, hogy annyit kaptam a tanártól, hogy "védd meg magad" "tanuld meg megvédeni magad". Értem én, hogy mindenki magáért felelős, de elég szar érzés, mikor a tanárok szemet hunynak az iskolai terror, mobbing felett.

Emlékszem, volt, hogy "karikatúrát" rajzoltak rólam a táblára, a gúnynevemmel ellátva. Bejött a tanár, mosolyogva nézte, annyit mondott, hogy "ezt hagyod?" majd egész órán fenn hagyta a "művet". Véletlenül sem az, hogy legalább letörölte volna, vagy szólt volna a többieknek, hogy ezt nem kellene. Mert hát természetes dolog megalázni valakit.

Vagy volt, hogy óra előtt rendetlenkedett egy csomó gyerek mellettem és én is mellettük voltam. De konkrétan nem is csináltam semmit. Erre odajött az egyik tanár és idegesen konkrétan megfogta a nyakamat és fojtogatva rángatott, hogy "nyugodjunk már le". Mert hát én voltam a leggyengébb láncszem. Persze utána bőgött az igazgató előtt, hogy hát ő nem is fojtogatott, én meg közöltem, hogy de.

Vagy ha már tanárok, akkor ismerősi körben 2 tanárt ismerek.

Egyik egy haverom volt csaja. Aki évekig nem tudta feldolgozni, hogy a srác dobta, össze-össze jártak, odajárt a házához. Volt eset, amikor konkrétan részegen nekiment a srácnak és verekedett vele. És ez tanít gyerekeket. Holott érzelmileg olyan szinten labilis, hogy időnként rá férne egy gyógyszeres kényszerkezelés valamelyik pszichiátrián.

Vagy saját rokonom akinél szintén azt látom, hogy érzelmileg "nulla". Amolyan haláltábor vezető típus. Saját csecsemője ha bőg akkor az a válasza, hogy "én aztán fel nem veszem, szokja csak meg hogy nem ugráltathat".

Furcsa, mert mikor én jártam érettségizni, akkor sokan utáltak az osztályból, és ennek hangot is adtak.. Csendes voltam, visszahúzódó,szorongós.. Ezt tudták, látták a tanárok is, de soha egy rossz szót nem szóltak hozzám, amikor valaki beszólt, sőt próbáltak védeni is. Egyik havernőm mesélte, hogy egyik nagyképű csaj kidumált a tanárnak a barátnőivel, ő meg mondta, hogy "Jolvan mostmár ideje lenne leállítanod magad."

Jol esett amúgy.

Viszont volt egy kiscsaj akit szintén utáltak, őt a tanár se szerette, de annak megvoltak az okai... Szóval ennyi... :) 24L