A tanárok általában észreveszik, ha van kiközösített diák az osztályban? Ha igen, vajon miért nem lépnek az érdekében?

Sok esetben egyébként abban az osztályban harapózik el a szívatás, ahol maga a tanár is bully, tehát ő is benne van a szekálásban, vagy akár akaratán kívül is, de kommentálja a kiközösített diák gesztusait (általában a folyamatosan kiközösített gyerekek azért tudnak furcsán viselkedni). Sok tanár egyébként nagyon nehezen szimpatizál valakivel, akit tényleg azért közösítettek ki, mert nehéz jól kijönni vele vagy mert abban az életszakaszban éppen nem tűnik túl intelligensnek, elhanyagolt vagy kellemetlenül viselkedik szociális helyzetekben. Másrészt, nem lehet sok mindent tenni a dolog ellen, mert ha felhívod a szekálók figyelmét, lehet, hogy még jobban nekitámadnak annak, akit eddig is csúfoltak. Nagyon rizikós beavatkozni egy ilyen helyzetbe. Viszont, hiszek abban, hogy egy tapasztalt tanár, aki a kezdettől fogva törekszik arra, hogy közeli kapcsolatot alakítson ki az osztállyal, és nem csak akkor szentel kiemelt figyelmet az osztályközösségre, amikor már késő, igenis tud segíteni a helyzeten. A szekálást nem tudja megszüntetni véglegesen, de igenis lehet enyhíteni a helyzeten. Persze, minél idősebbek a gyerekek, annál valószínűbbek, hogy saját maguk is megértik, és hogy lehet velük beszélni. Például az én gimis osztályomban is voltak kiközösítettek, akikkel foglalkozott az osztályfőnök, és foglalkoztunk mi is, csak éppen tényleg azért voltak kívülállók az osztályon belül, mert senkivel nem volt közös témájuk, pszichés problémáik voltak stb. Sok szerepe volt annak, hogy az osztályfőnök alkalmanként vette a fáradságot, és egyenként elbeszélgetett velünk az osztályközösségről.

Egyébként ne érezd halálos ítéletnek azt, hogy ha ki vagy közösítve, akkor örökre rossz vagy. Ötödiktől nyolcadikig nem telt el napom anélkül, hogy nyíltan meg nem aláztak volna az osztályban, teljesen legalja embernek gondoltam magamat, amikor gimnáziumba mentem, meg azért egy rakás pszichés tünetem is volt az előző suliban, például volt, hogy pánikroham-szerűséget kaptam napközben, és azt hittem, hogy ez örökérvényű, de csak annyi kellett, hogy egy másik közösségbe megyek, és apránként megszűnt minden, most tele vagyok barátokkal, nagyon fullos szociális életem van meg minden, amit akarsz. Igazából gimiben csak az tudta, hogy milyen voltam az előző osztályomban, akinek elmondtam. És, ha az első helyen nem jött össze, akkor összejött volna a másodikon.

Egyébként hiszek abban, hogy a bullying ellen fel lehetne lépni hatásosabban is, de soha nem kerül szóba az iskolákban, csak kívülről meg a cyberbullyingos plakátokkal, amikkel megint csak az internetet démonizálják, legalábbis azokon a plakátokon, amiket én látok a metróban, nem az látszik, hogy az internet egy újabb platform a szekálásra (amit hát jó tudni, de a levegő is tök jó platform), hanem hogy mintha az internet lenne az egyetlen hely, ahol zaklathatják a gyerekedet, szóval csak tiltsd le gyorsan.

De ez már offtopic. Sajnos nem tudom szépen és korrekten elmagyarázni, hogy miért szekálnak valakit, de ha még benne vagy, azt ajánlom, hogy fordulj pszichológushoz segítségért. Sokszor egyébként eleve a mentálisan problémás gyerekeket közösítik ki, de itt se kell full vészes, kezelhetetlen dolgokra gondolni.