Kedves Tanárok! Ti minek örülnétek a legjobban? (többi lent)
A mi szakközép iskolánkban nagyon jò a légkör. A tanárok lazák, de jòl tanìtanak, érdeklődőek a diákok felé, rengeteg mindenben segìtenek nekünk!
Nekem van konkrétan egy olyan tanárom, akire jobban felnézek mint a szüleimre, szìvesebben fogadok el tőle tanácsokat és jobban meg is bìzom benne mint a mostani fiatalokban, gondolom ez érthető.
Egy szò mint száz, szeretnék vele néha sulin kìvül is beszélgetni mert ùgy érzem hogy szükségem van rá, de ugyanakkor nem tudom ezt hogyan mondjam el neki. Manapság már mindent félreértenek az emberek, én tényleg csak jò barátként tekintenék rà, olyan emberre, akit tisztelhetek és számìthatok rá ha ùgy van.
A suliban rengeteget beszélgetünk szünetben, csak mondjam meg neki hogy beszélgessünk sulin kìvül is? Esetleg ha vannak itt tanárok, kérlek benneteket hogy ìrjatok véleményt: tiszteletlenség, félreérthető, mondjam neki vagy ne...köszönöm!
Sajnos ahogy te is írtad ez nehéz téma, mert rögtön elkezdenék kikezdeni a tanárt.
Én is szívesen segítek bármelyik diákomnak, de csak a saját osztályom tagjaival "mélyebb" a viszonyom. Ők már 18-20 éves OKJ-s tanulók, tehát nem is gyerekek.
Iskolán belül bárkinek szívesen segítek, de ha meglátnának egy ~16 éves lánnyal beszélgetni sulin kívül, akkor rögtön elindulna a pletyka, ami nem csak a diákok előtt lenne kellemetlen, hanem a kollégák és a vezetőség előtt is.
Ez talán a legnehezebben kezelhető része az iskoláknak. Mindenféle fizikai kontaktust kerülök a diákjaimmal, hogy ne lehessen semmilyen félreértés.
Szerintem nincs ebben semmi rossz, biztos jól esne neki, ha ezt így elmondanád. Arra a kérdésre, hogy mit reagálna, nem tudok válaszolni, mert van olyan tanár, aki emberileg olyan alkat, hogy keresi a kapcsolatokat az órán kívül is, tehát szívesen beszélget iskolán kívül is, és van olyan, aki csak addig foglalkozik a diákkal, amíg az iskolában van, azon túl nem nagyon szereti az ilyen közeledéseket. Emberfüggő. Az utóbbi a gyakoribb szerintem, és azt hiszem, én is inkább ilyen vagyok. És ha a tanárod, akiről szó van, szintén azt mondja, hogy nem szeretne veled foglalkozni iskolán kívül, akkor azt ne vedd magadra, mert igazából nem arról van szó, hogy a személyeddel van problémája stb... Csupán annyi, hogy nekünk is megvan a magánéletünk, és nekünk is kell az, hogy félretegyük a munkát, és teljesen mást csináljunk, ami kikapcsol. Ebbe valahogy nem fér bele, hogy most pl. szombaton is a diákjaimmal foglalkozzak, ha keresne most valamelyik, nekem kifejezetten kellemetlen lenne. Ilyenkor olvasok, gépezek, pihengetek, barátaimmal, barátnőmmel vagyok, és nem vágyom arra, hogy a diákjaimmal cseverésszek. Nálam az a munkám része, és ez most nem érdekel. Más tanárok pedig a családjukkal vannak, hétköznap alig tudnak a saját gyerekeikkel foglalkozni, úgyhogy rájuk mégjobban igaz az, hogy nem esne jól nekik pl. ha felhívogatnád ilyenkor őket stb.
De tényleg nem kell magadra venni ezt, egyszerűen nekünk is kell a szabadidő, amikor magunkkal törődünk és a családunkkal, és nem a gyerekekkel az iskolában.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!